Egy városi gorilla elgondolkodik és le is írja.

Urbán Gorilla

A “DSLR fotós” jelenség

Avagy a 21. századi DSLR fotós “baby boom” humánetológiája

2014. szeptember 01. - Urban Gorilla

Előszó: Szeretném leszögezni, hogy minden jelenség alól, minden fotóstípusra nézve vannak kivételek, vannak, akik gyönyörű dolgokat csinálnak, de nem szeretném folyton odaírni, hogy "tisztelet a kivételnek", mert aki ezt az írást érti, aki ismeri a jelenséget, az pontosan tudja, ki kivétel, és ki nem az.

Egy másik szerzőtől volt valaha egy poszt a modoros blogon a fotósokról, de az a jólsikerült írás már több, mint 5 éves, és azóta "nagyot fordult a világ…" Olyan mértékben változott meg a DSLR (digitális, tükörreflexes fényképezőgép) kultúra, és olyan mértékben terjedt el a sajátos jelenségeivel együtt, hogy nem lehet csak úgy írás nélkül hagyni. Nem tud az ember elmenni az Állatkertbe, Vácrátóti Arborétumba, Szentendrei Skanzenbe, hogy 100 látogatóból 98 nyakában ne lógjon valami nagyormányos, nehéz, fekete DSLR gép, melynek gyümölcsei már jóesetben hazafelé a kocsiban leválogatásra kerülnek, és este szaladnak fel valami fotós fórumba vagy facebook csoportba.

Ezért gondoltam, hogy írok egy kisebb elemzést, mert ha ezeket DSLR fórumokban kezdem fejtegetni, akkor nagyon hamar olyan érzésem támad, mintha oroszlánoknak magyaráznám, hogy büdös a ketrec.

Előszőr azt gondoltam, hogy írok róla egy jó kis karikatúrát, ahol a témát végigjárom, hogy aki érti, az jót röhögjön, aki meg magára ismer, annak habozzon a szája. De aztán arra jutottam, hogy a sztereotípiák karikírozása helyett más aspektusból írok a dologról, érintve a DSLR fotós közösségeket. Kicsit hosszabban, kicsit elemzőbben, mint ahogy optimális lenne, de annyi gondolatom van erről, hogy nem fér bele egy rövid, velős, frappáns írásba. 

No nézzük:

Nekem vesszőparipám, - ezért sokszor hozom elő - a jobb és a bal agyfélteke közti különbség, és mindazt, ami ebből a különbségből társadalmilag lecsapódik az életjelenségekben. Muszáj egy picit erről beszélni, mert fontosabb a mindennapi életben, mint hinnénk. 

Sokan, nagyon leegyszerűsítve azt gondolják, hogy a bal agyfélteke a tudomány, a jobb pedig a művészet, de ez így nem igaz. A bal agyfélteke az elemzés, a logikai szemlélet, logikus gondolkodás, racionalitás, a didaktikus megértés és az analízis féltekéje. Míg a jobb agyfélteke a totális átélés, a totális élmény, beleélés, azaz a szintézis agyféltekéje, ami pld. a művészet, az alkotás egyik alapfeltétele. A mai, európai társadalmak – valószínűleg a technikai fejlődés feltételei miatt – csúcsra emelték a bal agyféltekés tevékenységet. Ezt jutalmazza az iskolarendszer, itt keresik az élet megoldásait, itt keresik a dolgok magyarázatait, az számít okos, értelmes embernek, akinek a bal agyféltekei tevékenysége kiváló. Ezért van az, hogy az iskolákban a matematika a tantárgyak királynője. Mintha ez lenne az érvényesülés egyetlen útja. Egy korábbi posztomban egy kommentelő kolléga nemes egyszerűséggel, kissé rövidítve azt mondta, hogy: 

Ha egy gyerek nem foglalkozik a matekkal, elvágja magát az értelmes szakmák jó részétől. 

Szóval ebben a bal agyféltekés világban, ahol óvodás kortól ezt tanulják, logikát, racionalitást, elemzést, rendszert, szabályt, és ahol az emberek a munkahelyükön napi 10 órában racionális és logikus alapokon, elemezve és szigorú rendszerben végzik a dolgukat, kialakul egy elképesztő éhezés a jobb agyfélteke használata iránt. Ennek az egyik következménye az, hogy kiskoruktól kezdve egészen a felnőtt egzisztenciáig az életüket racionális, elemző alapokon, szabályrendszerekben élő emberek életük felnőtt szakaszában hirtelen elkezdenek művészettel foglalkozni. Olyan emberek, akiket a művészet soha nem izgatott – sőt, ki merem mondani, talán kicsit le is nézték sok ágát -, az élet egy pontján belefognak. (Azért nem izgatta őket, mert soha életükben nem volt hozzá érzékük, késztetésük, képességük. Ha lett volna, az korán kiderül, hiszen ezt egy kisgyermek nem tudja magában tartani, valahogy utat fog törni. Náluk nem tört.)

Na most az a baj, - bár nem tudom, hogy baj e -, hogy a technikai ipar egyes területei felfedezték ezt az igényt, ezért viszonylag könnyű olyan helyzetbe kerülni, hogy valami technikai berendezés megvásárlásával azt érezhesse az ember, hogy művészkedik, művészi produktumot hoz létre. 

Erre jelenleg a legalkalmasabb a DSLR fényképezőgép. Egyfelől, már viszonylag elérhető árbán vannak, másfelől már a viselésük is önérzeti tényezőt hordoz. A tükörreflexes fényképezőgépet arról lehet felismerni, hogy nagy és fekete, nagy objektív van rajta, az van ráírva, hogy Canon vagy Nikon, a nyakpántján is az van általában sárgával, és olyan jó komoly az egész cucc, nem olyan béna, mint a kicsi színes gép, amit már csak a hülyék vesznek, mert arra ott a telefon. Hát nem? 

A DSLR gép szebb és érdekesebb képet csinál, mint egy kompakt gép. A gyártók egy picit rátesznek a színekre és a kontrasztra, tehát a világ, amit megörökít, kissé színesebb, kecsegtetőbb, mint a valóságban. Lehet vele messzire fényképezni, mert van nagy és hosszú objektív, és ezért a határban lencsevégre lehet kapni őzikét, kiscicát, sólymot. És hát a jó optikák miatti mélységélesség... "hát az... hát az.... hát az valami csoda.... az olyan... az olyan, hogy elöl homályos, hátul homályos és csak az éles, csak az éles, ami fontos. Nézd meg az amatőrök képeit, ahol minden éles... ez ahhoz képest... hát... nem is hiszem el..."

Szép képeket csinál, na...

És akkor valaki, aki eddigi életében, 20-30 év alatt rengeteget fotózott, de soha nem érdekelte a képalkotási lehetőség, csak egyszerűen dokumentált nagypapának, nagymamának, magának, és albumban vagy a laptopján őrzi a süllyesztőben a balatoni nyaralások, évzárók, szülinapi zsúrok és Sanyibácsiéknál szalonnasütés emlékét, az egyszercsak a kezébe kap valakitől egy DSLR gépet, megnézi a fotókat, amit ad-hoc csinált, és elájul. Két dologtól ájul el. Az egyik az az, hogy mennyire szép a kép azokhoz képest, amit eddig az életében csinált, a másik pedig az az eufórikus - de súlyos - tévedés, hogy ezt ő csinálta, hogy ő ilyenre képes. Nem is érti... egész életében hol volt ez a tehetség, ami ilyen esztétikumot képes létrehozni? Az itt még nem tudatosul benne, és nem is fog, hogy mérnökök és gyártók, marketingesek ezrei dolgoznak azon, hogy a lyukba benézve, a gombot megnyomva azonnal elfogja az érzés, hogy előtört belőle a szunnyadó fotóművész, és lehetőleg még aznap vegyen magának is egy ilyet az adott márkából. Ez ennyire egyszerű.

Ennyi elég, hogy kinevezze magát fotóművésznek. És így létrejön az a közgazdász, logisztikai manager, esztergályos, biztonsági őr, fizikatanár, gépészmérnök és használtautó kereskedő, aki egyszerrecsak fejest ugrik a kreativitásba, és pár hét, hónap leforgása alatt a szó legkomolyabb, iróniától mentes értelmében először fotósnak, majd fotóművésznek, - egy vagy két év leforgása után pedig (nehéz kimondani) tapasztalt fotóművésznek képzeli magát.

Mivel itt írtózatos mennyiségű produkció keletkezik, megadatik az a kétes lehetőség, hogy akár vakon kattogtatva is létrejöjjön valami használható, amire büszke lehet az ember. Picit olyan ez, mintha valaki egy gyorstüzelő géppisztollyal beleeresztene nyolc tárat egy nagy tömegbe, egy embert véletlenül a homloka közepén talál el, és azonnal kinevezi magát mesterlövésznek.

Egyébként ezt a típust nagyon könnyű felismerni, mert náluk a fotózás célja leginkább nem maga a fotó, hanem az, hogy Ő fotós. Ezért a képei között a legtöbb esetben aránytalanul sok az olyan fotó, amin az van, hogy ő fotózik. Alulról, felülről, fűben fekve, kis objektívvel, nagy objektívvel, tükörben önarckép, egész sorozatok, ahogy a susnyásból rókát figyel átszellemült tekintettel - ha szerencsénk van, róka kép is lesz, nem csak ő - ezekből montázsok készülnek, de gondosan ügyelve arra, hogy a drága gép típusa és márkája látszódjon.

Na de mit ér a vizuális művészet kiállítás nélkül?

Igyhát létrejönnek a különböző internetes DSLR csoportok

Az ilyen fotós csoportok szinte kivétel nélkül azzal az eredendően pozitív ideológiával jönnek létre, hogy "Tanuljunk egymástól". Ez alapvetően egy nagyon klassz dolog és jó kezdeményezés, csak az a kis baj van vele, hogy ezekben a csoportokban ez nem igazán működik, ugyanis az egymástól tanulás lényege az "eltanulás". Ahogy mondjuk festőművészek a művésztelepen vagy fotóművészek egy kiállításon megfigyelik egymás munkáit és tanulnak a másik megoldásaiból. Na de így hol marad a másikkal szembeni tudásfitogtatás élvezete, ami integráns része egy műkedvelő közösségnek? Ígyhát a "Tanuljunk egymástól" egy-kettőre átváltozik azzá, hogy "Tanítsuk egymást". Nagyon nem ugyanaz. Ugyanis a tanításhoz már kell egy alá-fölé rendelt viszony, a rosszabbul tudó és a jobban tudó, aki tudást ad át annak, akinek nincs. Ez a tanítás. Ez viszont egy ismeretlen emberek ezreivel megrakott csoportban eléggé ingoványos alap, hiszen fogalmunk nincs, hogy aki éppen tanítani próbál, az tudja-e azt, amit tanít. Ráadásul, mivel a tanítás egy külön szakma és csak kevesen tudják, itt a dolog vesz még egy drámai fordulatot, és a "Tanítsuk egymást" átváltozik azzá, hogy "Kitanítjuk egymást". (Ha csúnyábban fogalmaznék, akkor "Kioktatjuk egymást".) Persze ez érthető dolog, hiszen különösebb érdeke senkinek nem fűződik ahhoz, hogy a másik fotói egyre jobbak legyenek, inkább arról szóljon, hogy "én mit tudok hozzád képest". Ez már nem olyan jó és pozitív alap. Ugye?

Mivel a tanításhoz, tanácshoz természetes módon kell egy "én jobban tudom" alá-fölé rendelt viszony, érdemes elgondolkodni, mikor írtózatos szakértést és kioktatást lát az ember, hogy miből gondolják, hogy értenek hozzá egyáltalán, jobban értenek hozzá, mint a másik, olyannyira, hogy másokat kioktassanak, művészetre tanítsanak? Mindezt úgy, hogy soha életükben nem foglalkoztak művészettel, vagy egyáltalán képalkotással azt megelőzően, hogy DSLR gépet vettek volna. Ha ez a kérdés felmerül, általában az a kissé sértődött válasz, hogy "Tudod, hogy hány emberről derül ki élete későbbi szakaszában, hogy tehetsége van művészi dolgokhoz????". Igen, tudom: Nagyon kevésről. Elég sok embert ismerek az élet számos területéről, de az én környezetemben nem nagyon volt ilyen, és olyan sem nagyon, hogy valakiről 37 évesen kiderül, hogy jó matekos. Ha volt, akkor az kivétel nélkül a digitális fotózás (vagy az énekes és a DJ, de az egy másik dimenzió). Az miért nem derül ki ilyen arányban emberekről, hogy felfedezik magukban a hegedűművészt, zongoraművészt, szobrászművészt, regényírót? Lehet, hogy azért, mert ott több kell az emberből és kevesebb egy gépből? Erre a költői kérdésre valószínűleg nem jön válasz.

A "kitanítás" nagyon könnyű a tanításhoz képest, mert olyan fölénnyel lehet csinálni, hogy indoklásra, magyarázatra sincs szükség, belefér a tömör, kritikának álcázott lemínősítés, a gyakran sértő odaszúrogatás. Hogy ezt a kritikának álcázott kitanítást viszonylag akadálymentesen lehessen csinálni, az egyik leginkább visszatérő ideológiai alapvetés, hogy "Tanuld meg elviselni, ha kritizálnak! Ha egy ilyen helyen képet teszel közzé, akkor vállald azt is, hogy kritikákat kapsz!" A baj csak az, hogy van egy dolog, amit a "kritikánál" is nehezebben viselnek el, nevezetesen azt, ha a kritikájukat nem fogadják el, sőt egyenesen megmondják, hogy marhaság. Egy kritizáló képes kisebb agyvérzést kapni és szájhabozni, ha a kritikájára azt mondják, hogy nem jogos, két perccel korábban viszont ő tartott kiselőadást egy másik képnél a készítőnek a kritika elfogadásáról.

Emiatt minden fotócsoportban előbb utóbb téma lesz a kritika stílusa, hogy ki, miért, és hogyan kritizál. Mert valljuk be, hogy “Ez nekem nem jött be…”, “Rettenetes”, “Ennek a képnek mi az értelme?” típusú velős kritikák során nem nagyon fogunk “Tanulni egymástól.

Irdatlan veszekedések robbannak ki, mert egyfelől hiányzik a tapasztalat, hogy hogyan kritizáljuk más művészi, vagy annak szánt munkáját, másfelől, mivel róla szól és nem arról, akit kritizál, az elsődleges kiindulási szempont az, hogy ő, hogy csinálta volna. Ez pedig nem biztos, hogy másokat érdekel. Ez egyébként egészen elképesztő arcátlanságokig el tud menni. Megcsinálják azt, hogy letöltik a másik ember képét, elkezdik editálni, visszatöltik a saját verziójukat, aminek nyilván az a célja, hogy "én ennyivel jobbat kihozok belőle, mint te", vagy szerkesztővonalakkal, pixelekig belenagyítva bizonygatják, hogy a másik képe ferde, kiégett, homályos stb. Az egyik legkomikusabb jelenet az volt, hogy 4-es metró állomásának belső teréről készült fotónál a távolban lévő apró mozaikok vonalát képes volt szerkesztőhálóra tenni, hogy bebizonyítsa a másik "tanuló" számára egy vitában, hogy a kép nem teljesen egyenes. Lelki szemeimmel láttam, ahogy Robert Capa és André Kertész vinnyogva röhögnek a mennyországban.

A kitanítók számára mindenki potenciális kritikai és kioktatási célpont, sőt egyenesen eretnek, aki valóban a szabályokkal tűzdelt élete elől menekül ebbe a tevékenységbe, és éppen ezért fütyül a szabályokra és elvárásokra, azt, és úgy csinálja, ahogy jól esik neki. Úgy csinálja, ahogy ráérzett, ahogy elfogta a pillanat varázsa, és a képeinél nem tudatosságra, hanem érzésre hagyatkozik. Elképesztő az a kioktató, kitanító didaktikus őrület, ami ilyenkor elszabadul. Manapság egyébként is van egy tanítási/tanulási mánia, mert az emberben él az illúzió, hogy mindent meg lehet tanítani és tanulni, ezért az emberek egyik fele valamit tanít, a másik fele meg valamit tanul, vagy rosszabb esetben egyszerre mind a kettőt csinálja.

A baj gyökere és a nagy paradoxon egyébként az, hogy véresen komolyan vesznek mindent, célt, szempontot, az egész tevékenységet, és számukra nem fér bele, hogy vannak sokan, akik lazán kezelik a szabályokat (mint azt úgy általában szuverén és szubjektív művészetekben szokás). Nyilván nem képesek feloldódni a művészi szabadságban, mert az életük és gondolkodásmódjuk racionális, és a művészetben is a racionális okokat, szempontokat, érveket figyelik. Akár kritikájuk, akár saját munkájuk során.

Ha az ember netán a két szavasnál tartalmasabb kritikát olvas egy ilyen csoportban, akkor érti meg, hogy mi is a baj valójában. Ez pedig nem más, minthogy nem képesek elválasztani a művészetet és a racionalitást, nem engedik el a racionális szempontokat, amiket matekórán, geometria órán vagy fotós gyorstalpalón (esetleg egymástól) tanultak.

 Ezek a következők:

  • A képnek egyenesnek kell lennie (nem tudják, hogy csak a valóságban borul fel, ami ferde, a képen nem fog)
  • A képnek mondania kell valamit. (Az a TV bemondó)
  • A képen vagy teljesen látszódjon valami, vagy egyáltalán ne. Ne vágjuk le a dolgokat.
  • Valami vagy legyen középen, vagy harmadolva legyen. Az nem jó, ha majdnem középen van. De középen ne is legyen egyáltalán. Hát az milyen primitív már, ha valami középen van? A harmadolás, az igen. Az az esztétikum.
  • A kép legyen kontrasztos
  • A kép olyan legyen, hogy az megállja a helyét a falon is szobadíszként. (Elfelejtik, hogy ez az IKEA poszterosztály termékmanagerének szempontja, nem a fotóművészeté.)
  • A kép ne legyen bemozdulva és legyen éles.
  • A képet ne kelljen magyarázni “mert akkor már régen rossz.”

A képeik pedig általában ezek: 

  • Virág makro
  • Másik virág makro
  • Fűszál makro harmatcseppel
  • Bogár makro
  • Őszi levél
  • Naplemente
  • Naplemente sziluettel (fa, nő, ház)
  • Villám
  • Unoka
  • Platinaszőke irodista nő fehérneműben vagy valami pendelyben a búzamezőn/napraforgó mezőn
  • Más hajszínű irodista nő fehérneműben vagy valami pendelyben a búzamezőn/napraforgó mezőn
  • Barátnő az erkélyen, fűben, padon, szobában, mezőn (színes és ff verzió is)
  • Őzike, kisnyúl, sólyom messziről a mezőn vagy a fák között
  • 4-es metró, az összes állomás összes szeglete.
  • Felhő
  • Macska/Kutya
  • Folyó, tó, patak
  • Portréközeli, ahol csak a szem éles, a többi a mélységélesség homályába vész
  • Ismert középületek nappal
  • Ismert középületek este, díszkivilágításban
  • Ismert középületek nappal vagy este halszemoptikával
  • Lassú expós, elmosódott villamos
  • Panorámaképek

Számukra rendkívüli jelentősége van az ún. EXIF adatoknak, amik a fényképezőgép beállításait mutatják az adott fénykép elkészítésekor. Mintha lehetne velük bármit is kezdeni. Kicsit olyan, mintha egy festőművész fórumon a festő odaírná a képe alá, hogy:

  • PINTURA alapozott, feszített festővászon
  • Daler Rowney szintetikus sörte ecset
  • Lefrance & Bourgeois olajfesték
  • Daler Rowney festékhigító
  • CAPPATELLO színkeverő paletta

Most tessék mondani: Ennek milyen hasznát lehet venni? El lehet belőle sajátítani akár a legapróbb szilánkját annak, hogy hogyan kell ilyet festeni? Aligha. Arra viszont kétséget kizáróan alkalmas, hogy "Miért kellett 200-as ISO-t használnod?" "Én rövidebb záridőt választottam volna." "Ez az obi erre szerintem nem alkalmas." "Kisebb blendenyílás jobb lett volna."

Azok a fotózással foglalkozó emberek, akik valóban az életük egyéb tevékenységeinek kompenzálására keresnek hobbit, örömforrást, vagy akár még a hobbinál is komolyabb tevékenységet a fotózásban, hogy feloldódjanak, alkossanak, esztétikumot hozzanak létre a maguk és mások számára, válaszút elé kerülnek az ilyen közösségekben. Vagy felveszik ezt a didaktikus és racionális szemléletet (és ezzel sajnos elveszítik a dolog spontán örömét), vagy fenntartják a laza hozzáállást, és akkor potenciális célpontok lesznek. Ez sem túl nagy örömforrás.

Utóirat:

Érdekes lett volna József Attila életműve, ha úgy nézett volna ki, hogy a kávéházban délután ír 470 kis szöveget, aztán hazamegy, leválogatja, kiválasztja azt a kettőt, amire kisebb jóindulattal rá lehet fogni, hogy vers, megosztja valahol, és aztán nekiáll tanácsokat adni, kioktatni, és kritizálni a többi költőt, vagy egyenesen elkezdi egész népét taní-tani. Szerencsére nem így csinálta.

El is nevezték róla az egyetemet, ahonnan korábban páros lábbal rúgták ki.

------------

UPDATE:

Egy kis társadalompatológiai kiegészítés:)

Itt az elmúlt napokban figyeltem, hogy a különböző DSLR csoportokban és fórumokon, hogyan reagáltak erre a kis tanulmánya, mert nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb valaki megosztja ezeken a helyeken és terjedni kezd. Hirtelen értelmet nyert az a Murphy törvény, hogy "A szakértő mindig másik városból érkezik". Ugyanis, mikor szinte szó szerint mondtam el mindezt több csoportban is kommentekben vagy posztokban, látva, hogy "művészi önérzetük tűzoltólétrájáról":) miként gyalázzák és oktatják ki egymást, szegik kedvét a kezdőknek, általában verbálisan meglincseltek. Viszont most, amikor a blog.hu-ról, mint külső forrásból érkezik, elkezdenek róla érdemben beszélgetni. Van, aki megsértődve, van, aki egyetértve, van, aki a kettő között, van, aki rá nem vonatkozónak érzi, van, aki a bizonyítványt magyarázza vagy az én szerzői személyiségemről, mint 'sértett, amatőr DSLR fotós' sző hosszas fantáziákat, de minden eddiginél másabb hangnemben kezelik a témát. Egészen hihetetlen módón: beszélgetnek róla és láthatóan el is gondolkodnak kicsit. Talán mégsem volt hiábavaló. Na de ennyit számít, hogy honnan jön egy vélemény? Mi lehet ennek a társadalmi magyarázata?

A bejegyzés trackback címe:

https://urbangorilla.blog.hu/api/trackback/id/tr776651917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

[c] 2014.09.01. 19:41:20

Én ezt a mentalitást nem kifejezetten a DSLR-hez kötném.
Egyébként hozzátenném, hogy aki "béna kis" géppel szar képeket készít, mert nincs szeme meglátni a harmóniát, az DSLR-rel is szar képeket készít. A DSLR azon segít, akiben van némi tehetség, de tény, hogy őt elbizakodottá teheti.

cac666 2014.09.01. 21:54:21

Minden bekezdésben megtalálható a távkiértékelés nevű netes lúzer-fordulat.

Csak nem leszólták az egyik kompaktos képed a csúnya déeseleres arcok?

Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2014.09.01. 22:31:26

@cac666: :DDD én is pont erre gondoltam ....

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.01. 22:36:34

@cac666:
Igen, ez igaz. Lefényképeztem egy harmatcseppes kökörcsint makroban a Fűvészkertben, de bemozdult és zajos volt a nagy ISO miatt, ráadásul nem is volt harmadolva. Nem kíméltek, de sokat tanultam belőle.

L4mie 2014.09.02. 10:24:57

Ott a másik véglet :D az instagrammművészek
Kihagytad a feltűnő vízjelet ráverek a képre és fotóművész vagyok részt.

Amúgy pont beleillek a műszakibb beállítottságú ember jobbfélteket akar használni ezért gépet ragad sztereotípiába, szerencsére nem veszem magam komolyan de élvezem ha egy kép úgy sikerül ahogy elterveztem :) így a cikk 2. részét nem veszem magamra ellenben tapasztalt jelenség :)

x0n3 2014.09.02. 10:44:56

Kérem vissza azt a 10 percet, amit ennek a baromságnak az elolvasására fordítottam...

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.02. 10:47:50

@L4mie:
Hát igen, az instagram is kicsit olyan. Egy gimnazista lány mondta nekem, hogy mióta van Instagram, azóta minden második osztálytársnője fotóművész szeretne lenni.

Igen, a vízjel is fontos, jó nagyban. Lehetőleg benne van az a szó, hogy "ART", pld "Szabó ART Photograply" És van rajta egy naplemente.

balek47 · http://facebook.com/lajos.horvath1 2014.09.02. 11:22:40

Jó, hogy a bevezetődben írtad: "Kinek nem inge, ne vegye magára" én nem veszem! Amit a fotós közösségekről írtál az nagyon igaz! Valóban így működnek! Viszont tény, hogy érzek az írásban egyfajta sértődötséget!
Tisztelettel, egy nem amatőr fotós!

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.02. 11:27:33

@balek47:

"Tisztelettel, egy nem amatőr fotós!" Azt az ember magáról nem tudhatja (és nem is mondhatja) igazán. Azt mások tudhatják róla. Az is nagy kérdés, hogy mi az amatőr és mi a profi, de az egy másik beszélgetés témája. Hozzá kell tennem, hogy az ilyen csoportok lakóinak jórésze profinak gondolja magát, de nem tudná megmondani, mi az, hogy valaki "profi" vagy "nem amatőr".

x0n3 2014.09.02. 12:21:30

A profi fotós az, akinek ez a hivatása, ebből él (javarészt alkalmazott fotográfusok). A többiek hobbifotósok, bár van, hogy ők tudásban meghaladják az előző csoportot.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.02. 12:28:38

@x0n3:
Nem ez a különbség profi és amatőr között. (Eredendően a szakmaiságból ered, de ma már mást jelent.) Rengeteg ember csinálja rosszul azt, amiből él, és nagyon jól, amit hobbiból csinál, sőt amatőr és profi is csinál jót és rosszat egyaránt. Amatőr és profi között az a nagy különbség, hogy az amtőr külső szűrővel dolgozik, a profi belsővel. Azaz az amatőr nem tudja, ha rosszat csinál, a profi viszont igen, és nem teszi közzé. (Vagy már gondolatban elveti). Ellenben az amatőr nem tudja, ha rosszat csinál, és úgy kezeli, mintha az is jó lenne, mutogatja, publikálja stb., és megsértődik a kritikán, mert azt hiszi, hogy olyan kritizálnak, ami jó. A profi azért nem kerül ilyen helyzetbe, mert a rosszat nem mutatja meg, és ezért hiszik azt róla, hogy sokkal több jót csinál, mint rosszat. A belső szűrője miatt "jobb az átlaga". Mivel már gondolatban sokszor rájön, hogy ez nem lesz jó, az igazán profi meg sem valósítja, ezért mégjobb az átlaga, mert az energiáit a jóra fordítja. Ellenben az amatőr rengeteg energiát pocsékol a rosszra.

Surtessphoto 2014.09.02. 13:19:26

Én büszkén vagyok AMATŐR....nem ebből élek,de azért jelent már meg neves londoni galériába képem,újságokban megjelentetnek,interjú,stb...persze nem Magyarországon
jaa,és én nem versenyeztetem a képeiemet,nem azért születnek.A fotózás az életem,ez biztos.Egy "profi" is lehet igénytelen(nagyon sokat láttam már),Magyarországon az amatőr szó negatív jelző sajnos...
Igen,sokan az egojuk miatt fotóznak,és nem a fotóról szól a fotó sem,hanem magukról....
Urban Gorillának teljesen igaza van,nehogy már mi mondjuk meg magunkról....az idő mindent eldönt!
Sok igazság van a cikkben!

gézukácska 2014.09.02. 13:19:35

@x0n3: Én is kérem vissza! Ez mekkora egy hülye!

x0n3 2014.09.02. 14:33:28

@Urban Gorilla: Én pl. amatőr vagyok, mégis van belső szűrőm és nyilvános csoportokban nem osztok meg szemetet. Privát fotós csoportokban, ahol tényleg a fejlődés a lényeg, oda feltöltök próbálkozásokat is, hogy átbeszéljük az irányt.

hispan 2014.09.02. 14:33:31

El sem hiszem, hogy a 4-es metrós képemmel kapcsolatos vita elrettentő példa lett. :D

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.02. 14:34:05

@hispan:
Hát az elég kemény volt:) Azt hittem, rosszul látok.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.02. 14:40:44

Kedves @x0n3:
"Én pl. amatőr vagyok, mégis van belső szűrőm és nyilvános csoportokban nem osztok meg szemetet." Ezzel mindenki így van. Az amatőrnek is van belső szűrője, csak rossz. Megszűri, és megosztja a rosszat. Olyan, mint az ízlés. Akire azt mondják, hogy nincs ízlése, annak is van, csak rossz. Az amatőr sem szemetet oszt meg saját maga szerint, hanem olyat, amiről ő azt gondolja, hogy jó. A belső szűrő hiánya nem azt jelenti, hogy megoszt szemetet, hanem azt, hogy jónak hiszi a rosszat. Tehát attól, hogy Te meg vagy győződve arról, hogy megszűrted és jót publikálsz, még nem biztos, hogy az valóban jó. Azt egy ember nem tudhatja magáról, (magától), hogy van e belső szűrője, és hogy az jól működik e. Azt hosszú idő alatt a környezet visszajelzéseiből lehet leszűrni. Nézd meg, mi történik egy énekes tehetségkutatón a válogatót. 10-ből 9 olyan rosszul énekel, hogy az ember a világból kifutna, de ő mégis azt hiszi, hogy jó. Azért hiszi azt, mert van benső szűrője, ami azt hitette el vele, hogy jó, közben rossz. A belső szűrő akkor működik jól, ha ezt hosszú időn keresztül, hiteles módon a külvilág visszaigazolja.

hispan 2014.09.02. 14:42:24

Ezzel kapcsolatban nekem a "szelektív kritika" kifejezés jutott eszembe, nevezetesen: olyan kritikát fogalmaznak meg a "hozzászólók", amik a képnek csak egy adott - sokszor persze valóban hibás - részét emelik ki. Nem csak magamnál tapasztaltam ezt, hanem máshol is: szinte mindig van mibe belekötni.

(Az említett példa azért volt vicces, mert a kritizáló, igazát védve behúzott két olyan vonalat a képen, ami tényleg mutatott kb 3-4 pixel, szabad szemmel is alig látható ferdeséget az adott részen. Mikor behúztam neki további kb. 8 vonalat, közölte, hogy vastag vonalakkal mérek, majd mikor a vonalakat elvékonyítottam egy újabb képen, már nem tudott mit mondani az egyébként vízszintes képre.)

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.02. 14:49:21

@hispan:
Hát persze, pont erről beszélek. Ez a "bal agyféltekés" világ analítikus, elemző látásmódjának az átka. A részekre figyelés, az elemzés már tönkretette az "egész" látását. (Ahhoz kell a szintézis alapú látásmód, hogy az ember egyszerre tudjon, részekre bontás, analizálás nélkül értelmezni egy képet.) Na de irodalomból már az iskolában verset elemezni tanulnak. Azt nem írhatom le a dolgozatban, hogy "azért jó ez a vers, mert nagyon tetszett, mikor elolvastam." Egyes. Kész. Holott ez lenne a lényeg. De nem, mert ízekre kell szedni, versláb, versforma, rímek, időmérték, szekezet, felépítés, allegória, metafóra stb. stb. Az senkinek nem jut eszébe, hogy Ady Endre magasról csinált erre, sőt eszébe sem jutott, mikor szerelmi áhitata közben 3 liter borral a fejében lefirkanott egy irodalomtörténeti szintű Léda verset. Nálunk ez megy sajnos. Aki így nő fel és nem vigyáz arra, hogy ez az elemző gondolkodás ne eméssze fel teljesen, az felnőttként nem fog tudni egységében nézni egy képet. Elemzi minden részletét, és hibákat talál. Ezért nem képes jó képet csinálni, mert a saját képeit is elemzi, már a rákészülés szakaszában is és utána is.

hispan 2014.09.02. 14:57:26

Erre szokták azt is mondani/tanácsolni, hogy igenis érdemes néha digitális képeket is nyomtatásban kézbe venni, pont azért, hogy ne a részleteket vándoroljon a tekintetünk, fél méterre a monitortól, hanem kézbe vehessük az alkotást és ránézhessünk magára az egészre.

CheTamás · http://rascasse-f1.blog.hu 2014.09.02. 16:53:56

Kimeríthetetlen modorlavór tud lenni egy ilyen DSLR-közösség.
Voltam két évig fotóművészpalántákkal egy épületben, mind elhitte magáról, hogy minimum Man Ray, és kölcsönösen összeszarták magukat egy makrózástól, közben meg ment a fúrás, ahogy köll.

tapsiful 2014.09.02. 19:43:38

"Az miért nem derül ki ilyen arányban emberekről, hogy felfedezik magukban a (...) regényírót?"

Ó, dehogynem, az íróság és a költőség legalább ilyen népszerű, csak ezek szerint te nem olyan társaságban forogsz :)

balek47 · http://facebook.com/lajos.horvath1 2014.09.02. 20:09:05

Valóban én hobbifotósnak nevezem magam, bár tanultam is és voltam alkalmazott is, vagyis a beosztásom volt "Fotós" ! Én nagyon örülök a mások sikerének és nagyon hidegen hagy, hogy minek tartja magát! A művéről nekem meg van a sajátbejáratú véleményem és kész!! :-) Abban valóban igazad van, hogy megveszik, mert van rá pénzük, a drága technikát és már is úgy kell őket lepányvázni, nehogy elszálljanak maguktól! Én már 1962ben fényképeztem és mégsem tartom magam művésznek! Egy öreg hobbifotós! :-)

Lakatos Baltazár 2014.09.02. 20:24:02

@cac666: Annyira vicces, te is biztos egy 18-55-el, meg Lakatos Jancsika Photography fb oldalra vereted a képeidet nem?:D

Annyira tipikus, fel se fogják miről szól ez az egész.

Pittyú 2014.09.02. 23:58:08

Sok igazság van ebben a kis írásocskában, de én inkább a frusztrációt látom. Tényleg sok olyan fotós van, aki össze vissza kattingat, de azt viszont soha ne tudjuk meg, hogy hány ember írt már versikét a földön, mert akkor még nem volt ekkora közönség. Ha 100 éve lett volna Facebook, akkor olyan versikés csoportok lettek volna, ahol a sok részeg író vitatkozott volna a semmin. Egy kivételével az összes magyarországi Facebook fotós csoport, hasznos a kezdő fotósok számára, de valahogy ők nem bírják elviselni a negatív kritikát. Mert persze ahogy a digitális (és analóg) képeknek is vannak efix adatai (rímek, versforma), csak valaki előre gondolkodik, valaki meg inkább jól berúg, és ha valami nem úgy sikerül, akkor kinyírja magát. Szerencsére ma már annyi is elég, hogy kilép a csoportból, és egy blogon vezeti le a feszültségét, és a többi fotózni nem tudó társa, meg helyesli ezt a frusztrációt. De ha esetleg más nem ad neki igazat, akkor jobb, vagy bal agyféltek ide vagy oda, az egy beképzelt majom. De hogy a festészetet is szóba hozzam, ott sem mindegy (mint ahogy a nyomtatásnál sem), hogy milyen festékkel milyen alapanyagra (modern nevén médiahordozóra fest), mert vagy nem lesz tartós, vagy beszívódik a festék, ami színeltérést okoz, stb. stb. stb. Úgyhogy én erre a kis blog bejegyzésre egy gyenge kettest adnék! :)

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.03. 00:09:41

@Pittyú:
Igazán nagyra értékelem, hogy képes voltál az írásom miatt regisztrálni a blog.hu-ra, hogy mindezt elmondhasd.:)

Pittyú 2014.09.03. 00:44:28

@Urban Gorilla: Pedig nem szokásom a kilétem felfedte nélkül beszélgetni, de ezt nem bírtam ki. :)

**ADAM** 2014.09.03. 07:51:34

Jószándékú a cikk, de nálam sajnos az első bekezdésnél elvérzett a szerző.
A dsrl-ek képe pont nem túlszaturált és kontrasztos.
Sokkal nehezebb vele jó képet csinálni, mint egy kompakt géppel, és több utómunkát igényel. Több benne a potenciál, de az elején sokkal több benne a szívás.
Mondom, az írás nem rossz, de jobb lett volna, ha olyan írja, aki ért ahhoz, amiről ír. Az sosem árt.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.03. 08:54:40

@**ADAM**:
Szívesen vitatkoznék veled hosszasan arról, hogy ez a valóságban, hogy van, (természetesen nem úgy, ahogy írod), és már önmagában az "utómunka fetisizmus", ami manapság elképesztő méreteket öltött szintén megérne egy misét, de nem megyek bele ilyenekbe, mert végtelen szócséplés alakulna ki, és elmenne a téma az emberi viselkedésről - ami a poszt mondanivalója - a technika irányába. A technika mindig az egyik legegyszerűbb és leggyakrabban használt elterelési eszköze egy témának, úgyhogy, ha megengeded, én ebben most nem veszek részt.

**ADAM** 2014.09.03. 09:55:29

@Urban Gorilla: A "hogy" elé sem kell ám mindig vesszőt tenni :-)
Picit több alázat kell ahhoz, hogy valaki jó cikkeket írjon - csakúgy, mint a fotózáshoz is.
Meg az egész élethez.
Sok szerencsét hozzá, nem lesz könnyű.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.03. 09:59:56

@**ADAM**:
Annak mindig örülök, mikor a helyesírásban találnak hibát, mert az azt jelenti, hogy a tartalomban nem sikerült:) Az "alázat" pedig egy olyan szó, mint az "igényes". Mindenki magabiztosan használja, de senki nem tudja, mit jelent.

csiger · http://www.csiger.hu 2014.09.03. 18:31:30

Hát én kibaszott jót röhögtem. Nagyon jó az egész cikk és nekem is hasonló az elképzelésem az egészről. Egyrészt mert ez egy olyan társadalmi réteg kritikája, mint pl ha valaki a FIDESZ-t szidja, mindenki úgy érzi hozzá kell szóljon vagy védeni a mundér becsületét vagy szidni mint az állat, tartózkodó nincs. Amúgy nem politizálok, de a hasonlat így még a hülykéknek is érthető lesz.
Jómagam olyan fő állású fotós vagyok, akit külföldön profinak hivnak,mert nincs rá más jelenlegi szavuk, itthon simán amatőr is, profi is, meg fóállású is. Mindenki annak hiv aminek akar. Jah fotóművész is vagyok, legalább is egy országos meg egy nemzetközi szervezet szerint, de magam közel sem tartom annak, de néha mások rám mondanak ilyeneket, azt én meg elfogadom vagy nem, attól függ ki mondja. A legnagyobb baj az itthon és külföldön is szerintem, hogy már az is ciki, ha valakit megdicsérnek azért amit csinál. Hogy meri már magát valaki 10 percig is jól érezni a bőrében azért a kis elismerésért amit kapott itt-ott. Ez nem helyén való. Az ilyen nem szereti a kritikát (mondják) nem viseli el, pedig az épitő meg mennyit lehet belőle tanulni..meg a sok ilyen baromság. Hát elmondanám, hogy az olyan okos tónik véleményéből én rohadtul soha nem tanultam semmit, hogy itt meg kell vágni, meg ez szerintem kiégett. Ez többnyire olyan technikai alap, amit ha az ember ránéz egy képre látja, aztán nem tölti fel sehova, meg nem mutogatja azt kész. Nyilván ha mégis, akkor ott a szintet kell nézni, ki mit tölt fel miért milyen szándékkal. Hasznos kritika mint olyan nem létezik a facebookon csak fika fika hátán meg hüvelyk ujj felfelé azt jóccakát. Attól hogy be LIKE-ol valaki egy képet vagy 10-en még nem igazolás arra hogy az jó, mert az nem látszik mellette hogy 1000 másik meg nyomna rá olyant hogy baszottul nem tetszik. Értelem szerűen ezért nincs dislike gomb a facebookon. Érdekes a youtube-n van, nem tudom itt miért nincs de hagyjuk.
Szóval a lényeg az, hogy dslr gépem is van, slr is, meg jó pár régebbi ketyerém amivel akkor is, most is tudtam képet alkotni, aztán néha meg mertem mutatni olyanoknak is, akik cseppet sem kedveltek engem ezért nem számithattam alap elismerésre, mint PL barátok vagy rokonok vagy anyám dícsérő szavára. És mégis élek, sőt kaptam kritikát is, dícséretet is, mindkettőt büszkén fogadtam az ismeretlentől is. Miért? Mert addig is az én szaromat lesték nem másét, és azzal foglalkoztak. 10 javaslatom van az itt felháborodóknak és az összes dslr huszárnak. Ezek olyan dolgok amiket magamon tapasztalva javaslok:
1: Fotózz úgy, hogy nem a netet bújtad előtte.
2: Lehetőleg ne egy presettel legyél egyedi, hanem látásmóddal.
3: Ha szar a kép, ne "nézzük meg talán ff-be" szindrómába szenvedj, ha szar akkor szar
4: Attól hogy valami éles, vagy homályos, még nem lesz művészi
5: Merd a képet 500 pixel helyett kb 100cm-esbe előhivni, és ott is nézd meg éles e még, nem esik e darabokra, mert csak vágó eszközzel tudunk ugyebár komponálni...(ne menjünk bele)
6: Nézd meg néhány nagy fotós elődünk képeit (akik érdekes módon mind magyarok voltak az 50-es évekig) és próbálj meg rájönni miért lettek akkor ők nagyok, és mi miért nem tudunk azóta sem
7: Ha művésznek hiszed magad néha nyiss másik művészet felé, irodalom, festészet, szobrászat...észre fogod venni más művészetekhez is kell technikai tudás, de sokkal több más is
8: A fotózás technikai sport, nem művészi az ha minden rendben technikailag egy képen, hanem ez az alap, ebből indulunk ki a más felé..innen kell többet mutatni, mivel a mai gépek igen is tudnak oylan képeket "zöld" módban fotózni, amivel akár profinak is hiheti magát mindenki. Az aki áltatja magát azzal, hogy az elején szarabb mert itt utómunka kell a kompaktnál meg nem az nagyon téved, az életbe nem fog a raw konvertálási nyavajáin túl lépni. Az ilyen a szintereket fogja buzulni élete végéig.
9: A fotográfia iránti alázat fontos...nem izgulj, ha nem érted ezt a mondatot neked nincs ilyen és nem is lesz, mert ez olyan mint a tehetség, nem tanulható.
10: Ha több az ideggörcsöd a fotózással kapcsolatban mint örömöd, mert alig várod, hogy másoknak jól megmondhasd a véleményed, inkább gyorsan hagyjd abba a francba az egészet, és nézz másik hobby után!

SZKRCHRD 2014.09.04. 21:24:42

Tetszik a cikk. Egyetértek minden szavával, pedig én is azok közé tartozom, akikről szól. Világéletemben a logika, a racionalitás megszállottja voltam, ráadásul rendmániás vagyok, szóval nem vagyok épp művészlélek. Viszont írtam már verset úgy, hogy létező versek rímképleteit tanulmányoztam, összeszedtem, mit akarok elmondani, és voilá. Egyébként grafikával foglalkozom. Többnyire másolok, illetve létező grafikákat ollózok össze (persze nem szó szerint), ügyelve rá, hogy sose legyen felismerhető az eredeti. Igazából sok alkalmazott tervezőgrafikus dolgozik így, csak ők ezt inspirálódásnak nevezik. No és a fotózás... Évekkel ezelőtt kezdtem, nagyjából úgy, ahogy a cikk szerzője leírta. Itt is inkább szerkesztek, mint szárnyalok, de azt veszem észre, hogy erre van igény. Úgy értem, ha tablófotózásra hívnak, reklámanyaghoz készítek termékfotókat, vagy épp egy leányzó szeretne magáról néhány modellfotót, akkor a megrendelő inkább bízza egy kiszámítható iparosra a feladatot, mint egy művészre, akinél nem borítékolható az eredmény.
Azt szeretném ezzel mondani, hogy nem vagyunk igazi művészek, de talán jobb is. A művészeket az utókor ismeri el, minket a jelen. Én itt és most élek meg abból, amit csinálok, még ha a művészethez nincs is sok közöm.

tom sawyer 2014.09.05. 16:43:24

Nem értem miért baj, hogy mindenki fotózni akar? Engem nem zavar a sok dslres, sőt, ezek legalább próbálnak igényesek lenni, ellenben a sok tablettel fotózóval...

Egy kép értéke két összetevőtől is függ, az egyik ebből a kép minősége, mert valljuk be, ha egy régi nokiával sötétben lefotózod OVI-t, amint épp elveri a nejét, és csak két folt látszik aki bárki lehetne, na azt baxhatod.. Ergo, igenis, ha már fotóz valaki, akkor azt tegye olyan eszközzel, ami legalább technikailag alkalmas rá. Mennyivel lenne jobb, ha mindenki az otthon előhivott és gányolt, majd valahogy beszkennelt ff képeit osztogatná?

A te bajod nem az, hogy valaki jól vagy rosszul fényképez, hanem az, hogy már adott az a technikai lehetőség, hogy ezt publikálja. Ez baxa a csőrődet, hogy nem csak bárki készithet képet, de még közzé is teheti, mert még a 70+ éves "művészlelkek" is megtanulták már. De erre van megoldás! Dobd el a számitógéped, mond le az internet előfizetésed és nem fog zavarni a sok makró fénykép. Soha többet nem kapsz negativ kritikát sem ismeretlenektől..
Megjegyzem kevés újat lehet már kitalálni, és az is öröm, ha már te is meg tudod valósitani azt, amit láttál, ezért a sok hasonló kép, mégis, hogy kellene lefotózni egy virágot? Te hány féle képpen tudnál valami újat mutatni? na ugye.

Egyébként az, hogy kinek mi, melyik kép tetszik, na ez sem állandó. Évente 3-5 esküvőt fotózok már évek óta (sose fogy már el a sok haver, aki mind ingyen akarja ezt megúszni), és nekem az a tapasztalatom, hogy az esküvő után a "hagyományos" képeket hamar átlapozzák. Aha, ez jó, majd ebből kell 30 db, hogy szétküldjük, na de ez a kép, na ez állat, ez amin a kati néni pofára esett és felcsúszott a nyakába a szoknya és látszik, hogy nincs rajta bugyi..., és megint átélik, megint röhögnek, milyen hülye pofát vág itt a vőlegény, stb. Aztán eltelik pár hónap, és ezek a képek már meg sem emlitődnek, csak az kell, amin a bátyámmal állunk ketten, abból szeretnék, mert ott még olyan vékonyak voltunk. Még pár év, és a csoportképek értékelődnek fel, de jó, hogy csináltál, igy legalább tudjuk, hogy Pista bá még ott volt. És szép lassan a legjobb fotók is csak emlékképek maradnak, a falakon meg az elején átlapozott "normál" tucat képek vannak még 20 év után is, tudod, amit mindenki csinál, menyasszony egyedül a virágcsokrával féloldalassan áll háttal és visszatekint, (pfúúj de giccses, igaz?), ifjú pár középen a pappal a templom ajtóban, stb.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.05. 17:00:37

@tom sawyer:
"Nem értem miért baj, hogy mindenki fotózni akar? "
Nem baj. Annál jobb, minél többen fotóznak. A baj nem az, hogy fotóznak, hanem az, ahogy ennek következtében viselkednek egymással és másokkal.

"Mennyivel lenne jobb, ha mindenki az otthon előhivott és gányolt, majd valahogy beszkennelt ff képeit osztogatná? "
Megmondom őszintén: sokkal.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.05. 17:09:15

@tom sawyer:
"mégis, hogy kellene lefotózni egy virágot? "
Lehetőleg sehogy.

tom sawyer 2014.09.05. 17:28:08

@Urban Gorilla: na ne ess azért át a ló másik oldalára, sok "igazi művész" festőnek is van csendélete egy csokor virágról. Gondolom akkor azokat is jó nagy marhaság volt lefesteni, igaz? Minek az, hiszen semmit nem adott hozzá...

Az, hogy neked nem tetszik a fotósok hogy viszonyulnak egymáshoz illetve a képeikhez, hát ki a frászt érdekel? Ne vegyél részt benne, ne oszd meg a képeid, vagy ha mégis, akkor szard le, hogy kinek mi a véleménye róla.
Tudod van aki "lehordott", hogy milyen szar, hogy sok az álló kép, mikor a monitorok mostmár 16:9, 16:10 képarányúak, és ugye milyen hülyén mutat igy a szélén a fekete csikkal? De csak röhögtem rajta, mert az előhivott képeket könnyű forgatni, sőt a modern monitorokat is.

Azt meg végképp nem értem, miért lenne jobb, ha az otthoni filmes képeket osztogatnák meg valahogy, ez ordas nagy marhaság. El kell fogadni, hogy ez a megosztósdi (instagram, facebook, iwiw, stb) ez kell a népnek, márpedig a népet nem lehet leváltani, megpróbálták már sokan, de eddig még senkinek nem sikerült. Neked sem fog. :(

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.05. 17:37:39

@tom sawyer:
A virág mindig nagy kísértés az amatőröknek, mert a Jóisten vagy a természet létrehoz egy esztétikus dolgot, megörökítjük, és elhisszük, hogy az esztétikum mostmár a mi érdemünk. Ha az ember lefesti, akkor ott azért ő is hozzáadott, mert létrehozta újra valamilyen módon. A csendélet és a virágmakro mánia az különben is két eltérő univerzum.

"Azt meg végképp nem értem, miért lenne jobb, ha az otthoni filmes képeket osztogatnák meg valahogy"
Remélem elnézes nekem, de nem én tehetek róla, hogy te ezt nem érted.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 09:07:13

"Na most az a baj, - bár nem tudom, hogy baj e -, hogy a technikai ipar egyes területei felfedezték ezt az igényt, ezért viszonylag könnyű olyan helyzetbe kerülni, hogy valami technikai berendezés megvásárlásával azt érezhesse az ember, hogy művészkedik, művészi produktumot hoz létre. "
Nem ezt fedezték fel, hanem az árcerseny miatt kénytelenek voltak egyre olcsóbb tükrösöket is kihozni (meg ezek olcsóbban gyárthatóvá is váltak), így egyre többen meg tudnak venni egy ilyet. Ha rohadt drágák lennének, még mindig kompakttal nyomulna mindenki.

Viszont a jobb ageyfélteke, hát, én nem látom a tömegeket, akik valóban művészkedni szeretnének, a legtöbbje a tükrössel is csak kattogtat össze-vissza.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 09:07:48

"egy vagy két év leforgása után pedig (nehéz kimondani) tapasztalt fotóművésznek képzeli magát."
Na ez mán' igaz. Mondjuk ezt továbbra sem a jobb agyfélteke-éhség számlájára írnám, hanem arra, hogya fotósok menők, meg lehet csajokat fotózni. Szerinte.
Mondjuk LOL, én úgy 6 év fotózás után sem mondom hogy tapasztalt volnék, művész meg még kevésbé.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 09:08:25

@Urban Gorilla: "Nem baj. Annál jobb, minél többen fotóznak. A baj nem az, hogy fotóznak, hanem az, ahogy ennek következtében viselkednek egymással és másokkal. "
Szerintem nem fotóznak. Mennek azt' nyomják a gombot.
Eszébe nem jut a nagy részének utánanézni bárminek, amitől több lesz ennél.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 09:09:33

@Urban Gorilla: Nem, az azt jelenti, hogy talált helyesírási hibát is, esetleg a tartalom mellett.
A szaturációs, kontrasztos megjegyzés amúgy tényleg nem igaz, azt pont a kompaktok nyomják, de ugye a RAW képes kompaktok és tükrösökn esetén is mindegy, mit csinál a gép, úgyis te hívod elő.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 09:10:18

"Mert valljuk be, hogy “Ez nekem nem jött be…”, “Rettenetes”, “Ennek a képnek mi az értelme?” típusú velős kritikák során nem nagyon fogunk “Tanulni egymástól.”"
Na ez igaz. PH-n a fotós topicokban nagyon nem szeretnek, amiért be szoktam szólni, hogy a "kuka" minősítés nm elég egy képhez, abból nem lehet tudni, mi baja.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 09:14:16

"Úgy csinálja, ahogy ráérzett, ahogy elfogta a pillanat varázsa, és a képeinél nem tudatosságra, hanem érzésre hagyatkozik."
A nagyon kezdőknél, meg a dslr huszároknál viszont ne hidd, hogy erről van szó. Egyszerűen azért ferde az a kép, mert nem figyelt. Azért nem ott van a fókusz, mert nem figyelt. Ezek.
A fotózásban pedig a szerkesztési szabályok felrúgása előtt betéve kell tudni őket; ugyanis attól, hogy érzelmi alapon felrúgod a szabályokat, valószínű nm lesz jó az a kép, hanem valószínúleg semmilyen sem lesz.

(A laza szabálykezelés meg az élet sok területén nem túl jó, ezt is fel lehetne már fogni. Közlekedni nem lehet érzelmi alapon, mert vagy meghalsz, vagy megbüntetnek. Vagy a tilosban parkolók is érzelmi alapon döntenek? :D Nem vígasztal, amikor nem tudok tőle kiállni.)

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 09:15:43

Ha a képnek nem kell mondania valamit, akkor ugye a dslr huszárok képei baromi jók, mert általában nem mondanak semmit :D

VulpesVulpes (törölt) 2014.09.06. 09:15:44

"Mivel itt írtózatos mennyiségű produkció keletkezik, megadatik az a kétes lehetőség, hogy akár vakon kattogtatva is létrejöjjön valami használható, amire büszke lehet az ember. Picit olyan ez, mintha valaki egy gyorstüzelő géppisztollyal beleereszt nyolc tárat egy nagy tömegbe, egy embert véletlenül a homloka közepén talál el, és azonnal kinevezi magát mesterlövésznek."

a végeredmény szempontjából nem kurvára mindegy, hogy hogyan született ? Profi zenészként mondom, hogy nem az a lényeg, hogy amatőr hozott-e létre valamit: a produktum a lényeg. Ha 10 percet dolgozott rajta akkor is, meg ha vért izzadt 4 hónapig, akkor is. Ha amatőr, és szar fotókat csinál, akkor legfeljebb megmosolyogják, ha fotósnak hívja magát. Ha meg amatőr, és jó fotókat csinál (még ha ötezrenként is sikerül egy) amik megállják a helyüket, miért ne hívhatná magát fotósnak? az ilyen fotósok a modern naiv művészek, ha igazán netakadémikus akarok lenni...

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 09:26:48

@VulpesVulpes: Én meg profi zenészként mondom, hogy az ember ne mondja magáról, hogy profi zenész. Azt általában másoknak kell mondani az emberről.

A végeredmény szempontjából valóban mindegy, hogy valakinek ezerből sikerült az egy jó. Abból a szempontból viszont nem mindegy, hogy emiatt ne gondolja, hogy olyan képességekkel rendelkezik, mint aki általában háromból hoz létre egy olyat. (Azért írtam a géppuskás hasonlatot, mert a mennyiség a lényeg. A te "mennyit dolgozott rajta" hasonlatod azért nem lett volna rá alkalmas, mert ott a befektetett idő a lényeg. Az nem azt illusztrálja, amit én.)

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 09:31:15

@VulpesVulpes: Ennyi :)
Szokták mondani, hogy nem számít a technika, akkor a mennyiség sem elvileg.
Bár nem túl szívderítő a szennyfolyamból kihalászni azt az 1-1 jó képet.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 09:46:52

@ColT: "A laza szabálykezelés meg az élet sok területén nem túl jó, ezt is fel lehetne már fogni. Közlekedni nem lehet érzelmi alapon, mert vagy meghalsz, vagy megbüntetnek."

Na látot, ez a baj. Úgy kezelik a szegény fotósokat, min az oktató a kezdő sofőrt, és magyarázzák neki a szabályokat. Nem jönnek rá ugyanis, hogy a közlekedésnek azért vannak szabályai, mert az egy kölcsönösségen alapuló közösségi, társasalmi rendszer, ahol a résztvevők működése fögg egymástól, ami azt jelenti, hogyha én felrúgom a szabályokat, a rendszer maga és a rendszer más résztvevői kerülnek veszélybe, az én szabályfelrúgásom őket akadáylozza vagy veszélyezteti. Ott sem volt mindig szabály, de emiatt a kölcsönösségi alap miatt az idők során a hatékonyság és biztonság érdekében a közösség szabályokat alkotott, amit be kell tartani, ha a közösség része akarok lenni. (DSLR csoport analógia... ugye). A fotózásnál viszont nincs semmi kötelezően érvényesülő kölcsönösség, úgyhogy nem is értem, hogy lehet a két dolgot összehasonlítani. (Én azt sejtem, hogy megint abban vana probléma kutyája elesve, hogy az alkalmazott fotózás és a szuverén képalkotás között nem látják a különbséget, összemossák őket és létrehoznak egy nemlétező műfajt, a "szabályozott szuverén fotózást", és arról vitatkoznak.

Mindazok, akik a fotózás és a közlekedési szabályok között bármi párhuzamot látnak, és az egyiket hasonlatként képesek használni a másikra, előtte meg jó sokat írnak a fotózásról és az "amatőrökről" egy blogban, azoknak nem lesz túl jó sorsuk, ugyanis el fogok látogatni a blogjukra, és jól megnézem a képeiket, hogy a képeik alapján tényleg tudják e, hogy miről beszélnek, tényleg van e bennük annyi vizuális kultúra, vagy akár technikailag, akár alkotóképességben, akár kreativitásban, hogy megfejtéseket ott vannak e, hogy érdemben írjanak a témában:) (És ennek ismeretében döntom el, hogy érdemes e velük vitatkozni:)

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 10:24:05

"Na látot, ez a baj. Úgy kezelik a szegény fotósokat, min az oktató a kezdő sofőrt, és magyarázzák neki a szabályokat. "
Sajnos az alapok ugyanazok ebben a területben is. Az alapok ismerete nélkül lehetsz bármilyen jobb agyféltekés mágus, nem valószínű, hogy tetszetős képeid lesznek.

" összemossák őket és létrehoznak egy nemlétező műfajt, a "szabályozott szuverén fotózást""
Ennyit ne feltételezzünk, van, aki nem ismer mást, mint a zabályokat, ennyi :)

Blogomat nézegetheted, nem fogsz nagy durranásokat találni :) Az általad emlegetett emberkékkel szemben, én ezt viszont tudom magamról :P

(Nem mellesleg aki azon komment alapján azt hiszi, hogy párhuzamot vontam a fotózás meg a közlekedés között, az olvassa el még egyszer. Nem vontam. A laza szabálykezelés egyes területeken tapasztalt hátrányaira világítottam rá, mert a laza szabálykezelés marha nagy divat, csa nem tudják az emberek, hol káros.)

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 10:24:13

@Urban Gorilla: Másik; szuverén képelkotás és összevissza kattintgatás között sem árt látni a különbséget; a legtöbben nagyon szuverénnek és egyedinek hiszik a nulla képeiket, amiken azért nincs semmilyen kompozícióra utaló jel, mert még hírből sem hallottak kompozícióról.
Van az a fajta is, aki hallott, de majd ő megmuttja, és ugyanez az eredmény. Ha gondolod, privátban tudok példákat hozni.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 10:24:15

Jah! Másik. A belógó tárgyak, háttérben ürítő kutya, stb., nem azért nem kívánatosak, mert szabály van rá, hanem mert zavarják, elrángatják a szemet.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 10:26:16

@ColT:
A háttérben pisilő kutya kifejezetten használna sok képnek. Lenne rajta valami érdekes, valami szürreális. Persze nem az esküvői képen. De azért az ilyen dolgok elvi elutasítása is a probléma fontos része.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 11:03:58

@Urban Gorilla: Hát aminek az használ, az elég ritka. Nem elvi elutasítás ez, csak amatőrök esetén nem sok olyan kép születik, ahol tudatos képi elem az ilyesmi, meg a fél emberek a háttérben, és hasonlók. Ettől senki nem lesz helyből művész.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 11:27:13

@ColT:
Olyan rossz beszélni arról, hogy "amatőrők esetén", meg úgy általában, hogy ki az amatőr és ki nem, ezt feljebb kifejtettem, igyekeztem a legjobban megfogalmazni. Nem tudom, hogy a szó hagyományos értelmében te pld amatőr vagy e vagy sem. Vagy én. Vagy akráki, aki itt hozzászól. Ezek az "amatőrök esetén" szövegek igazolják a leginkább a blogbejegyzésem létjogosultságát, az önérzetet, a hamis önpozicionálást és a teljesen indokolatlan, hamis és alaptalan színvonal beli megkülönböztetést. Ezért írtam ezt a posztot. Általában az ilyen posztjaimban, amik ilyesmi "társadalomkritikával" foglalkoznak (mert sok helyen írok) mindig a kommentek során derül ki, hogy valóban úgy van, mert a poszttal vitatkozók szavaiból érződik, hogy farkába harapott a kígyó. Minél inkább magyarázzák a poszt tévedéseit, annál inkább igazolják az igazságtartalmát.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 12:03:48

@Urban Gorilla: Ennyi erővel mindenki művész. Amatőrök esetén, értsd, aki nem napi szinten foglalkozik fotózással, nem abból él. Esetleg aki csak a családi eseményeit kattintgatja.
Ez csak egy kifejezés, amivel a nem hivatásszerűen valamivel foglalkozókat szokták jelölni.

Fotós esetében ez azt is jelenti, hogy valószínűleg nincs annyi ideje, és pénze sem, hogy az elképzeléseit tökéletesen megvalósítsa. Ez elég fontos, én is baromi sok esetben szívom meg azon, hogy többen kellünk egy képhez, de nem tud még 2 ember jönni hajnalban, mert ők is dolgoznak hét közben, meg én is. Profi fotós esetében lehet, hogy van egy csapata, akik mindig rendelkezésre állnak.
Mondhatod, hogy nem ettől függ, pedig de; egyszerűen én egész nyáron nem tudtam meglőni egy csillagjáróst, amihez nem voltam elég egyedül (a vaku nem megy át magától az Égervölgy másik felébe és nem villog).

A szó hagyományos értelmében amúgy amatőr vagyok; hiszen sosem tanultam hivatalosan fotózni, és nem is tanított senki képzettebb. Ez is lehet az "amatőr" szóhasználat alapja, hiszen ha valaki hivatalosan tanulta ezt a szakmát, akkor az "profi".

Igen, persze, elméletileg amúgy az amatőr fotós simán lehet nagyobb művész, mint a profi; csak általában nem az a jellemző, hogya frankó képeket olyan "amatőrök" lövik, akik mondjuk egy éve birtokosai egy tükrösnek. Pláne nem olyanok, akik nem tudatosan (tudatosan érzéssel) készítik a képeiket, hanem szerintük érzéssel, szerintem meg ahogy esik.

Azt kéne észrevenni, amit írtál is; hogy attól, hogy nem tartasz be alapokat, nem leszel művész. A művész tudatosan nem úgy komponál, ahogy mindenki más, a hülye meg sehogyan. A művésznél tudatos az, amit te "érzésnek" hívsz.

Illetve, a komponálás alapjait (oké, ne hívjuk szabályoknak, tényleg hibás szóhasználat), nem véletlenül tanítják művészeti iskolákban is. A fotós fórumokon meg valószínű a kezdők esetén azért alap a harmadolás emlegetése, mert az a legkönnyebben tanulható kompzíció, ami azért valahogy szokott kinézni, és a fogalmatlan kezdő legalább nem úgy dobálja össze a képeit.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 12:30:39

@ColT:
"Amatőrök esetén, értsd, aki nem napi szinten foglalkozik fotózással, nem abból él. Esetleg aki csak a családi eseményeit kattintgatja.
Ez csak egy kifejezés, amivel a nem hivatásszerűen valamivel foglalkozókat szokták jelölni."
De a "DSLR jelenyégben" a legritkább esetben foglalkoznak ezzel napi szinten vagy hivatásszerűen. Ebből a szempontból az amatőr és a profi az kizárólag egy munkajogi, tevékenység-kategória szintű száraz meghatározás, semmiféle minőségi szempontot nem hordoz. Az amatős és profi közti különbséget - produktum szempontjából - leírtam a 2014.09.02. 12:28:38 kor írodott hozzászólásomban. Legalábbis az egyik legkézenfekvőbb és számomra leghitelesebb magyarázatot, és én is ezt tapasztalom a valóságban. Ráadásul hatványozottan, mert vagy féltucat művészeti területen tevékenykedem és látok rájuk.

"A művésznél tudatos az, amit te "érzésnek" hívsz."
Ez nem igaz. A művészek nagyon sok esetben, sőt talán az esetek többségében nem tudatosan teszik bele azt a többletet, amitől a produkció nagy mű lesz. Az egy belülről fakadó dolog, amit nem lehet tanulni, azt az ember vagy érz vagy nem. Azt sem lehet tanulni, hogy az ember szimpatikus legyen e vagy sem. Pont ettől művész.

"Illetve, a komponálás alapjait (oké, ne hívjuk szabályoknak, tényleg hibás szóhasználat), nem véletlenül tanítják művészeti iskolákban is. " Hát, nem tudom, hogy a komponálás alapját mennyire tanítják művészeti iskolákban (pedig jártam oda 10 évig). A komponálásnak nem szabályai vannak, hanem "esetleg lehetnek szempontjai". De nincs olyan, hogy "így vagy úgy kell komponálni". A komponálás lehet jó akkor is, ha az ember követ tradicionális kompozíciós struktúrákat, de akkor is, ha totálisan felrúg mindent, amit addig jó kompozíciónak hittek. Ez mind mind lehet jó. Az embereknek van egy ösztönös kompozíciós képessége, mert a gyerekrajzoknál is úgy kb minden gyerek valahogy rákomponálja a papírra a rajzot, nem nagyon van olyan gyerek, akik a papír legszélére rajzolja le kicsiben az anyukáját. Szóval ez a kompozíció kérdés nem egy olyan megfogható dolog, ahogy azt a "DSLR fotós jelenség" alatt értett csoportok gondolják.

"Ennyi erővel mindenki művész." Ez viszont megint egy fontos dolog. Tipikusan jellemző a magyar vitákra, hogy beszélünk valamiről, de nem tudjuk, hogy mi az. Szóval te meg tudod mondani nekem, hogy mi az a művészet? Ilyenkor persze az ember elkezd keresgélni a neten gyorsan valami definízió után, de csak üres frázisokat fog találni, ugyanis senki nem tudja, mi a művészet. Mégis folyton beszélünk róla. Folyamatosan próbáljuk meghatározni, hogy mi tartozik a művészet kategóriába, és mi nem, de ezt soha nem fogjuk tudni megtenni, ugyanis a művészet az nem egy tevékenység, hanem egy szint, amely minden tevékenységre jellemző lehet (lehet művészi szinten tanítani is pld), de az alkotóművészetekben különösen egy határvonal fölötti szint. És éppen azért nem lehet meghatározni, mert senki nem tudja megmondani, hogy hol van ez a vonal, ugyanis ez a vonal mindenkinél máshol van. Szóval nagyon veszélyes emiatt művészetről és művészről beszélni. Ez tényleg egy nagyon komoly probléma, nem olyan egyszerű ám, ahogy azt gondoljuk.

Én már egy jóideje foglalkoztam a DSLR jelenséggel, mikor megintcsak felmerült benne a kérdés, hogy mi a művészet, és a gyakori kerdesek művészeti részén nemes egyszerűséggel megkérdeztem. Hogy a válasz az előzetes megérzések ellenére mennyire nem egyszerű, azt magad is elolvashatod: ide írd be a gyakorikerdesek webcímet és utána /kultura-es-kozosseg__muveszetek__5842556-mi-az-a-muveszet__oldal-1

majd ha az ember erre magában választ tud adni, akkor kezdhet azon gondolkodni, ki a művész és ki nem az.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 12:54:53

Szerintem kezded túlfilozofálni. Nem hiszem, hogy amatőr, és profi között a belső szűrő lenne a különbség, az inkább az igényességet mutatja. Alapvető lenne mindenkinél. Nem véletlen, hogy sok fotózással kapcsolatos írásban hangsúlyozzák azt, hogy keveset mutass, de az jó legyen.

" Az embereknek van egy ösztönös kompozíciós képessége, mert a gyerekrajzoknál is úgy kb minden gyerek valahogy rákomponálja a papírra a rajzot, "
De azért valljuk be, a nagy festők művei igen hülyén néznének ki ilyen elrendezésekben.

"Hát, nem tudom, hogy a komponálás alapját mennyire tanítják művészeti iskolákban"
Hát egy festő szakon fura lenne ha nem kerülne elő a spirál, és hasonló alapok. Persze lehet, hogy aki oda kerül, az már mind tudja, de akkor meg arra építkeznek.

"Szóval ez a kompozíció kérdés nem egy olyan megfogható dolog, ahogy azt a "DSLR fotós jelenség" alatt értett csoportok gondolják."
Ezt én is írtam :) De a különbséget ugye érted? Fogalmatlan arcok nem szoktak úgy felrúgni komponálási elveket, hogy az jó legyen. Azok az emberek szokták kreatívan felrúgni, akik ismerik azokat, és csípőből tudják is alkalmazni. Ez bizony tudatoságot feltételez. Kezdőknek először az alpokat kell elsajátítani, nem lesz mindenki helyből Kertész.

"Ennyi erővel mindenki művész." Ez viszont megint egy fontos dolog."
Az, de ne filozofáld túl.
Voltam egy csaj kiállításán, az egész olyan képekből állt, hogy kiment éjjel, hosszú záridővel rángatta a gépet.
Na, ez nem művészet. Nem azért, mert nem szép, vagy ilyesmi, hanem mert ha egy majomnak adod a gépet, az is csinál ilyet. Semmi nem volt benne, ami miatt bármi egyedi, szép, vagy kiemelkedő lett volna benne.
Arra akartam céozni a fenti "mindenki művész"-szel, hogy baromi nagy divat mindenkinek művésznek képzelni magát.
Tipp íráshoz : miért akar kitűnni mindenki valamivel a tömegből? Mert erre példa a művésznek képzelés is.

Amúgy hosszan lehetne vitatkozni arról, hogy mi művészet, de mivel nem különösebben meghatározható, inkább nem. Valószínű az, amit annak mondunk; nincs is ezzel baj, amíg ez nem vezet ahhoz, hogy már mindenki művész (olvasd el az Atopolisz c. novellát).

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 12:59:52

@ColT:
"igényességet" na ez is egy olyan jó, amit magabiztosan használunk, de nem tudjuk, hogy mi jelent:) Mikor rákérdezek, - élőben - akkor nagy hallgatások következnek:)

"De azért valljuk be, a nagy festők művei igen hülyén néznének ki ilyen elrendezésekben." Nem valljuk be. Főleg a XX század kísérlető irányzataiban szerepet kapott a randomitás, a konformista művészetelemzési szabályok túristabakanccsal való felrúgása.

"Ez bizony tudatoságot feltételez. " Ugyanúgy feltételez ösztön is. Van, amikor tudatos, van amikor teljesen ösztönös, semmi tudatosság nincs benne.

"Szerintem kezded túlfilozofálni. "
Az én blogom már csak ilyen. Én nem az a három szóban kinyilatkoztató típus vagyok. Leírtam a blog elején, hogy azért nyitottam, mert elgondolkodom dolgokon és leírom. Most éppen ezen gondolkodom el.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 13:19:20

@Urban Gorilla: Igényesség az, hogy saját magaddal szemben kritikus vagy. Hogy tudod, hogy hol a helyed mások műveihez képest (mert vannak szempontok, amik szerinte esetleg össze lehet hasonlítani), és hogy tudod, hogy szeretted volna, hogy kinézzen az a kép, amit készítettél, és mennyivel jobb/rosszabb a végeredmény.

Elképzelés szerint ennek is baromi jól kéne kinéznie, de a megvalósítás során kiderült, hogy kevesek vagyunk :)
kilatasgaleria.blog.hu/2014/06/26/egervolgy_varazsloja

" Ugyanúgy feltételez ösztön is. Van, amikor tudatos, van amikor teljesen ösztönös, semmi tudatosság nincs benne. "
Ezt próbáltam meg leírni fentebb. Az igazán jó fotós tudatosan ösztönös. Használja a tudatos funkciókat, ahhoz, hogy elérje amit az ösztöne sugall.
(Igen, van az, amikor "nem tudom hogyan csináltam" de ez a ritka.)

"Nem valljuk be. Főleg a XX század kísérlető irányzataiban szerepet kapott a randomitás,"
Azám, de azok a festők is tudtak valószínűleg konfrmista képeket alkotni ;)

". Leírtam a blog elején, hogy azért nyitottam, mert elgondolkodom dolgokon és leírom. Most éppen ezen gondolkodom el. "
Ez nem baj, sőt :) Csak ennyire nem volt mély értelme a "profi" és "amatőr" kifejezéseknek, amiket használtam :D

(Tudod, "Gondolta a fene" .)

Amúgy művészet; itt most nem is csak az a kérdés, hogy mi az, hanem hogy ki a művész (ha már a dslr jelenség). Művész az, aki egyedit, megkapót képes alkotni, olyat, amit más nem.

Példa: Valljuk be igaz, várost éjjel lefényképezni mindenki tud. Kimész, állvány, záridő, csók.
A művész bele tud tenni az ilyen tucattémába is valamit, amit más nem.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 13:23:51

@ColT:
"Elképzelés szerint ennek is baromi jól kéne kinéznie, de a megvalósítás során kiderült, hogy kevesek vagyunk :)"
Már vártam, mikor jönnek a kommentelők saját képei:)

"Az igazán jó fotós tudatosan ösztönös."
Ha nem haragszol, ezt beírom a gyűjteményembe a "Legyen egyszerre modern és tradícionális," az "Egyszerre legyen harsány és visszafogott" valamint a "Használjunk élénk pasztellszíneket" mellé:)

"Művész az, aki egyedit, megkapót képes alkotni, olyat, amit más nem."
És mi van akkor, ha téged megkap, engem meg nem, vagy fordítva? Akkor művész vagy sem? Vagy sokakat kap meg és művész, keveseket és nem az? Tehát az a művész, aki sok embernek tetszik? Ez is egy nehéz "filozófiai kérdése" a dolognak.

" Csak ennyire nem volt mély értelme a "profi" és "amatőr" kifejezéseknek, amiket használtam :D"
Dehogynem. Az egész "DSLR jelenségnek" ez az őssejtje, a DNS-e:) Minden ebből fakad.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 13:49:22

@Urban Gorilla: Sajnos ez ilyen, leginkább sajáttal tudom illusztrálni, hogy mire gondolok, bár azt nem tudom megmutatni, hogyan kellett volna igazából kinéznie :D .

"Ha nem haragszol, ezt beírom a gyűjteményembe"
Nyugodtan, de sikerült megérteni, mire gondolok? Nem feltétlen ördögtől való. Egy kreatív esküvőfotós tudatosan használja a technikát, de a kreativitása nélkül nem lesznek jók a képek. Hasonlóan kell érteni.

"És mi van akkor, ha téged megkap, engem meg nem, vagy fordítva? Akkor művész vagy sem?"
Nyeilván nem tetszhet minden mindenkinek, de attól még nem lesz mindenki művész, minden művészet.

"Az egész "DSLR jelenségnek" ez az őssejtje, a DNS-e:)"
VAlahol igen, de aki azt hiszi, hogy egy "profi" váztól ő is az lesz, az különben is reménytelen :D

(Ha már szabályok; akkor azok az idióták is művészek, akik nem tudnak egy értelmes mondatot leírni? Ha gondolod, mutatok párat a hirdetéseimre érkezett levelekből, elkeserítő. Lehet azonban, hogy félreértem, és ők nem is hülyék, csak dadaistán írnak? :D )

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 13:53:34

@ColT:
"Egy kreatív esküvőfotós tudatosan használja a technikát"
186x mondom el, de komolyan:) Az esküvőfotózás egy alkalmazott művészeti ág. Teljesen más a célja és a funkciója, a szabályrendszere, mint a szuverén művészetnek, a szubjektív képalkotó művészetnek. A legnagyobb keyboardkoptatás és szócséplés árán sem tudtam még elérni, hogy a DSLR csoportokban (vagy akár itt) ezt meg tudják különböztetni.

"(Ha már szabályok; akkor azok az idióták is művészek, akik nem tudnak egy értelmes mondatot leírni? Ha gondolod, mutatok párat a hirdetéseimre érkezett levelekből, elkeserítő."

ha a hirdetésedre érkezett, az már megint alkalmazott tevékenység. Konkrét céllal írta (cél érdekében "alkalmazta") egy másik embernek. Ha van a dolognak egy konkrét célja, akkor a cél megvalósítása érdeklben vannak szabályok. Megintcsak keverjük az alkalmazott és szuverén dolgokat.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 18:43:17

@Urban Gorilla: Szerintem meg fotózásban nincs alkalmazott művészet. A végeredmény elég konkrét kép, az esküvőfotót is lehet kreatívan művelni.

"Megintcsak keverjük az alkalmazott és szuverén dolgokat. "
Pont az előbb mondtad, hogy voltaképpen minden lehet művészet. Akkor lehessen az esküvőfotózás is, főleg, mivel legalább olyan kreativitást kíván, mint a képzőművészeti fotózás. (Khm, az esküvőfotós is szubjektív szűrőn át alkotja meg a képeit, legalábbis ha jól teszi a dolgát; és itt főleg a kreatív fotózásokra gondolok, a többi az egyszerű rendezvényfotózás).

Amúgy értem én, hogy mt akarsz, csak itt meg te választod nagyon külön a dolgokat; most akkor pl. a streetfotó művészet? Ha konkrét céllal készítesz képet, az nem művészet? Mert konkrét cél nélkül képet készíteni, abból megint nem sok jó szokott kisülni.

Másrészt ebben az esetben nem kell keverni a képzőművészeti fotózást a hobbifotósokkal, akik kevésbé művészek. A hobbifotósok általában az alkalmazottabb dolgokat művelik, mert egy alapvetően nem művész típusú embernek ez közelebb van; aztán lehet továbblépni az absztraktok felé.

"akkor a cél megvalósítása érdeklben vannak szabályok. "
Az a baj, hogy mindehol hajlamosak azt hinni az emberek, hogy nincsenek. És megint csak nem olvastad el, a szabályoktra hoztam példának, nem a művészetre :D

Ja, ami a buszon eszembe jutott : a gyermeki kompozíció, általában az csk a tér kitöltése. Annál egy festő, fotós többet tesz. (Egy képen az üres részeknek is lehet funkciója.)

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 18:43:18

@Urban Gorilla: Nem mellesleg a kreativitás és a művészet negyon rokon dolgok, számomra.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 18:43:19

Jah és! A "tudatos ösztönös" egy technikai eszköz használata közben nem nagyon kerülhető ki.
Példa.
Ültünk egy üres kocsmában, körbenéztem, látom a csaposcsaj a pult előtt ül az egyik bárszéken. Gép ki a táskából, hátrafordul, fókusz, betekerem a záridőt, fókusz, átkomponál, kattint. 2 kép után leszállt és visszament a pult mögé.
A tudatos része a paraméterek beállítása volt, az ösztönös az, hogy úgy húztam el a képet a keresőben, ahogy az szerintem jól fog kinézni. Illetve hogy egyáltalán elképzeltem, mit akarok kihozni belőle.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 18:43:19

@Urban Gorilla: Meg különben... saját tapasztalat, én rendezvény- és természetfotókat készítek leginkább; művészet nélkül ezek sem mennek. Illetve úgy, ahogy nekem, sajnos :D

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 18:45:39

@ColT:
"Szerintem meg fotózásban nincs alkalmazott művészet."
Őszinte tisztelettel kérem, most hagyjuk abba, mert nem egy fogalomrendszerben gondolkodunk. Minden alkalmazott művészet, ami valaki más igényei miatt készül, és más valaki számára készítjük, az ő céljaira. Ez az alkalmazott művészet. Mivel nem vagy tisztában ezzel, teljesen felesleges tovább ragozni.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 20:33:47

@Urban Gorilla: Nem nem vagyok vele tisztában, csak nem feltétlen tetszik az ilyesfajta kategorizálás. Művészet van, alkalmazott vagy nem.
De ugyan te tudod, viszont szerintem felesleges különben kezdő fotósok esetében azt fejtegetni, hogy mennyire foglalkoznak a képeik művészi mivoltával; ugyanis azok, akik nem régóta fényképezgetnek, még azzal küzdenek, hogy uralják a technikát, hassanak arra, milyen legyen a kész kép, utat keresnek. És nem biztos, hogy az a céljuk, mint egy képzőművész fotósnak.
Amiről te beszélsz, az egy magasabb szint, amihez viszont az alapokon át vezet az út. Azokat ugyan meg lehet kerülni, de továbbra sem hiszem, hogy sok jó lesz belőle.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 20:33:49

@Urban Gorilla: Ja meg elírtam. Helyesebb és kifejezőbb lett volna, hogy fotózásban nincs nem alkalmazott művészet.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 20:37:58

@ColT:
"Helyesebb és kifejezőbb lett volna, hogy fotózásban nincs nem alkalmazott művészet."
Hogyne lenne. Amikor kimegyek a parkba és a saját örömömre az alkotó kedvemmel lefotózok egy harmatos kökörcsint, akkor az nem alkalmazott művészet. Ha Gipsz Jakab kér meg rá pénzért, akkor az. (Mert akkor olyat kell, amit Gipsz Jakab akar.) de itt befejeztem ezt.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 20:53:43

@Urban Gorilla: Ilyenkor a saját céljaidra alkalmazod.
De ha az a feladat, hogy Gipsz Jakabnak kellenek esküvői fotók, és amúgy szabad a kezed, mi a különbség? Gyakorlatilag semmi. Ha művész vagy, ebben si tudsz egyedi lenni.

Illetve rendezvényeken is elég jól elvagyok, a saját látásmódom szerint.

Felőlem persze nem kell különösebben reagálnod, de nem hinném, hogy a művészetben lenne különbség aközött, kinek vagy művészi.

Urban Gorilla · http://urbangorilla.blog.hu/ 2014.09.06. 20:54:44

@ColT:
"de nem hinném, hogy a művészetben lenne különbség aközött, kinek vagy művészi."
Pedig van. Oktatási, üzleti és művészi tekintetben is.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2014.09.06. 21:39:12

@Urban Gorilla: Attól még művészet. És ha művészet, akkor mindegy, alkalmazott-e vagy nem. Főleg ha bármi lehet az, ahogy mondtad. Nincs szükség magas lóra, a művész akkor is művész, ha sajtótájékoztatót fényképez.
Na pá.

VulpesVulpes (törölt) 2014.09.10. 20:19:53

@Urban Gorilla: profi zenész = az a munkája, hogy zenész. Ez nem érdem, hanem állapot. Nem azt mondtam, hogy mester vagyok, hanem hogy ez a szakmám.

Mityu Addideapénzt kft LE 2015.09.21. 07:59:59

CoIT sokmindent leírt előttem. Annyit tennék hozzá, hogy tetszik vagy nem tetszik a fényképezést lehet kétfelé bontani. Esztétikai és technikai oldalra. Van aki esztétikai szempontok alapján közelíti meg az adott képet, van aki a technikai kivitelezés szempontjából.

A másik. Milyen célból készült az adott kép: műszaki felvétel annak is meg vannak az alap paraméterei. Kiránduláson kattintgattál pár (száz) digitális hulladékot, emlékképeknek, akkor azt úgy kezeld. Esküvőn készült képek? Családi albumba vele (lehetnek kiállításgyanús felvételek is közte, Egyedi megítélés kérdése!) :)

A fő probléma az, hogy legtöbben keverik a szezont a fazonnal. :D Huszadrangú minőségű turista képeit akarja a kép készítője elfogadtatni olyan emberekkel, akik ránézve a képre be tudják azonosítani a tudászsintet. :) Mert az is tudásszint, hogy valaki megtalálja a gépen az exponálógombot (automata üzemmódban), hiszen a gép ismertetőjéből megtudta melyik gomb az. :)

Van a másik jelenség, amikor a Palkovicsné-kritika elhiteti az egyénnel, hogy tud, holott semmi valóságalapja nincs. Ezek a "Drágám ez csodálatos!" vagy a "Nagyon jó fotós vagy!" és társai... :)

„Drága X.Y. remek/gyönyörű/szép/ alkotásodhoz gratulálok. Tetszett képed/versed/írásod.” Ebből nagy baj nem lehet, nem sértünk meg vele senkit, nem taposunk senki lelkébe.
További előnye, hogy alkalom adtán mi is hasonló hozzászólásra számíthatunk. Van azonban hátránya is. Jelesül az, hogy az alkotó rövid időn belül elhiszi magáról, hogy alkotása jó.
Többek közt ez a „körbefagyi” az, ami kizárja, lehetetlenné teszi a folyamatos fejlődést, tanulást.
:)

Schmoll · www.ujpestprobaterem.hu 2015.09.21. 08:00:24

Jó írás, de kicsit ferde, meg lehetett volna vágni még az aljából, meg az oldalából. :)
süti beállítások módosítása