Egy városi gorilla elgondolkodik és le is írja.

Urbán Gorilla

"Újhaza árulás" avagy a U.K. kivándorlók nyavalygásai

2014. szeptember 08. - Urban Gorilla

Eddig azt gondoltam, hogy a világon nincs még egy olyan nemzet, ahol irodalmi műfaj szintjére emelték a panaszkodást, mert csak a mi irodalmi kultúránkban létezik olyan, hogy "panaszdal" és "kesergő". Rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Ugyanis, ha nem is irodalmi műfaj szintjén, de lengyel barátaink is magas színvonalon mívelik.

És, bár igaz hogy az aktuális írás egy lengyel tollából való, ezt én mégis folyton magyaroktól hallom, facebookon, magánbeszélgetésekben, blogokban, fórumokban és az élet sok területén, főleg U.K. témában. Szóval akár egy magyar is írhatta volna, úgyhogy tessék szíves lenni magunkra venni.

Volt tegnap az indexen egy cikk amelyben egy ott dolgozó lengyel leírja pontokba szedve, hogy:

ezért van elegem a britekből

Majd udvariaskodva, hogy kissé tompítsa a bunkóság élét, úgy kezdi, hogy imád az Egyesült Királyságban élni, viszont ezeket a dolgokat nem érti. De azért a kulcsszót ne feledjük: elege van. Hiába menti, hiába szépíti, panaszkodik  a Redditen, 20 pontba szedve, hogy mi idegesíti, de elcseszettül a britekben. Szépen, irodalmian kifejti. Bizonyítvány magyarázás gyanánt beírja, hogy "van, ami pozitív, van, ami negatív", de azért 90%-ban negatív dolgokat ír. Teljesen egyértelmű, hogy egy panaszáradatól van szó, amit hócipő telelevés okozott. Közben azért gondosan, az esetleges - jogos - támadásoktól tartva nem felejti el időnként megjegyezni, hogy mennyire szeret ott élni. Na most van olyan, hogy valaki szeret valahol élni, de "ELEGE VAN" azokból az emberekből, akik azt a társadalmat alkotják és létrehozták, ami neki megtetszett új haza gyanánt? Vagy átmeneti vagyon-növekedési terep gyanánt?

Értem, és jó poén, hogy a brit média felkapta (kötve hiszem), görbe tükörnek kezeli, mert lehet rajta röhögni szűkebb köröknek, biztos szeretik az öniróniát, nyilván a sajátos humoruk is ebből fakad, de azért én igazából kétlem, hogy különösebben örülnének, hogy egy kelet-európai bevándorló ízekre szedi az évezredes kultúrájukat. Már csak azért sem lehet olyan vicces számukra, mert nekik ezek a dolgok természetesek. Nem gondolhatja senki komolyan, hogy majd elgondolkodnak a krumpli ízesítésén, az iskolarendszeren és a bankszámlanyitás metódusán, mert egy lengyel bevándolró leírta pontokba szedve. (Meg hát tudják ők jól, hogy a betegen dolgozás, a hideg-meleg vízcsapjaik és az ecetes sültrkumpli ellenére a legnagyobb háborúkat úgy nagy általánosságban meg szokták nyerni, és a fél világ az ő gyarmatuk volt.)

Nekem ezzel az egész panaszáradattal súlyos, morális problémám van. A cikk szerzője részéről is, és a panaszhullámokat előadó magyarok részéről is. Nem tudom, hogy lehet valaki olyannyira defektes erkölcsileg, hogy a külvilág felé kezdi ekézno, gúnyolni, sőt mitöbb, betelt hócipőjét mutogatni egy olyan országról, ami őt befogadta, ami úgy alakította a politikáját, társadalmi szerkezetét, jogszabályait, hogy számára legyen ott lehetőség, legyen hely, ha a saját, rosszabbul működő országából méginkább elege van. Lehetőséget ad egy új életre, lehetőséget ad egy kelet-európainak arra, hogy egy "nyugati társadalomban" éljen. Ő pedig elárulja? Befogadják egy lakásba vacsorára ő meg két fogás között hangosan hányja ki az ablakon amit elétettek?

Arra persze jó ez az írás, hogy a rosszmájúak mondhassák: "Kimentél? Akkor viseld méltósággal és ne nyavajogj." És sajnos azt kell mondjam, hogy a rosszmájúaknak ebben az esetben igaza van.

Azért megyünk oda, mert az életünk valamilyen módon problémássá vált. Nem 20, hanem megszámlálhatatlan probléma halmazává. És akkor 20 pontba összeszedjük, mi a baj az új hellyel, hogy hadd röhögjön a világ? 

Az az ország, és úgy eleve az angolszász országok teljesen más alapokon szerveződtek. Az Egyesült Királyság az elszigeteltség miatt épített kissé - a mi agyunknak - furcsa társadalmat. Az USA és Kanada a bevándorlók által épült a semmiből az ő alapjaikon, és vált oly sok szempontból mássá, szokatlanná, gyakran idegesítővé számunkra, ahol az élet területein sokszor olyan megoldásokat kínálnak és alkalmaznak, amitől épeszű európai ember kifut a világból. Ez tényleg így van. De én azt gondolom, hogyha az ember választ magának egy "új hazát", akkor az új hazáról a régi haza irányába fröcsögő panaszkodás és elégedetlenség nem más, mint az "újhaza árulás". Nem tudom, van-e ilyen kifejezés, de én csináltam.

Három lehetőség van: 1.: Haza lehet jönni, és itthon el lehet panaszolni, hogy milyen sanyarú sorsunk volt kint, és milyen barmok a britek, meg úgy az egész társadalmuk egyáltalán és milyen rossz volt nekünk ott. 2.: Kint lehet maradni, és a kinti ismerősökkel közösen egy üveg Bikavér mellett lehet keseregni, hogy milyen barmok a britek, meg úgy az egész társadalmuk egyáltalán és milyen rossz sorunk van nekünk itt. (Nem szép dolog, de érthető.) És van a harmadik.: Kint vagyok, kint is maradok, és onnan a haza irányába mondogatom, hogy milyen barmok a britek, meg úgy az egész társadalmuk egyáltalán és milyen rossz sorom van nekem itt.. Na ez az, amit nem lehet, mert ez áthág egy olyan normát és morális szempontot, aminek minden, társadalmilag jól adaptált emberben meg kéne lennie. 

"Amelyik asztalról eszünk, arra nem szarunk."

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://urbangorilla.blog.hu/api/trackback/id/tr966679911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása