Az ki fog derülni itt az idők során, hogy nekem visszatérő vesszőparipám a hazai oktatási rendszer, annak szereplői és problémái. Gyerekként és szülőként is erősen érintett voltam benne, így hát az átlagnál kissé jobban foglalkoztat. Ezt elöljáróban el kell mondanom.

Ez egy korábbi írásom volt egy évvel ezelőttről, de nem találtam sehol, ígyhát a tanév kezdete miatti különös aktualitás okán összeszedtem a gondolatokat és ismét leírom. Valamint véres kardként is szolgál azon elvetemült diákok számára, akik a nyárban való feloldódás során el merték felejteni kissé a tavaly tanultakat.

Tavaly szeptember első hetében a tanév legelső történelemóráján a tanár témazáró dolgozatot íratott az egyik gyerekem osztályával. Természetesen szinte kivétel nélkül mindenki elégtelenre írta meg, és ezzel a törihez való kedvcsináló gyanánt egy piros témazáró egyessel indították a gimnáziumi tanévet. Optimista kezdet ugye.

Nekem ezzel az “első órán témazáró” dologgal volt némi morális problémám. Persze semmi különösebb ügyet nem csináltam belőle, mindössze annyit, hogy egy oktatással foglalkozó szakfórumon, ahová sok pedagógus is ír, megkérdeztem, hogy a szabályozás szerint lehet-e ilyet és mennyire etikus pedagógiailag. Hatalmas vita alakult ki, a társaság nagyon megoszlott és két részre szakad. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy az egyik oldalon voltam én, a másik oldalon meg az összes többi hozzászóló, főként pedagógusok, akik két perc alatt a legordasabb személyeskedésbe mentek át. Meg is döbbentem, hogy így neki tudnak esni egy szülőnek egy egyszerű kérdés miatt, amiben még támadó jelleg sem volt, csak el mertem mondani, hogy van vele némi morális problémám.

Egyszercsak az egyik tanár ezt mondta:

“Jogosan adta? Igen, mert egyszer már letanította.”

Letanította…

Én egy pillanatra nem jutottam szóhoz, aztán elkezdtem ezen gondolokodni… Mit jelent ez? Persze értem, de nem hittem a szememnek. Kiderült, hogy van ez a szó, rendszeresen használják pedagógiával, oktatással kapcsolatos szabályzatokban, publicisztikában. Sőt a vita további részében többen is hivatkoztak erre.

Na de mikor változott át a “megtanította” arra, hogy “LEtanította”? Esetleg összevonták azzal a szóval, hogy “leadta”? Vagy – nagyon félek kimondani – “letudta”?

Én azt hiszem, hogy ebben a szóban benne van a teljes hazai oktatási rendszer tragikuma. Mindaz, amit évtizedek óta, vagy egy évszázada hordoz magában. Benne van, hogy az egész viszonyrendszerben nincs semmi kölcsönösség, személyesség, nincs semmi közvetlenség. A tanítás és tanulás során a tanár és diák szükségszerűen kölcsönös kapcsolata egy egyoldalú, személytelen információárammá változik, amit kvótaszerűen letudnak, majd visszaellenőrzik a hatását, és a végén számosítják a “hatástanulmány” végeredményét. Mint egy gyár.

A letanítás magában hordozza azt is, hogy a tanár elsődleges célja nem a rábízott gyerekek tudása, hanem a munkája elvégzése, az egyes szakaszok kipipálása. Ez egy pozitív oktatási hozzáállás?

Igazán nem akarok pszichologizálni, de a gyerek egy reaktív lény és nagyon érzi ám a tanítás során a különbséget a “meg” és a “le” között. Nem szabad meglepődni, ha az iskolával kapcsolatos hozzáállása ezek után neki is úgy kezdődik, hogy “le….”

Lehet beszélni a pedagógusok helyzetéről, társadalmi megbecsüléséről, anyagi megbecsüléséről, az utóbbi időben őket ért sajnálatosan nehéz szabályozásról, ami miatt valóban nagyon sokukat megértek és sajnálok. Lehet beszélni a rájuk erőltetett tantervekről, vitathatóan kialakított óraszámokról, plusz munkákról, és mindenről, ami az elmúlt években szóba került problémaként. Ezek jogos sérelmek és komoly problémák.

De én azt hiszem, hogy a “nagymúltú magyar oktatás dicsfénye”, a pedagógus szakma valós egzisztencia jellege, a tanárok anyagi helyzete, tekintélye elsősorban akkor fog visszatértni, ha a “LE” visszaváltozik azzá, hogy “MEG”.

Addig azonban – a nagy remények ellenére - a neves gimnáziumoknak maximum annyi kapcsolata lesz az általuk kinevelt Nobel-díjasokkal és tudományos tekintélyekkel, hogy a takarítónő leporolja antik mellszobraikat vagy emléktáblájukat az aulában. Ők ugyanis még MEG lettek tanítva. Nem pedig “le”…