Vigyázat!
Lassan és alattomasan beszivárgott, átvette a hatalmat és megkezdte teljhatalmú uralkodását a 2010-es évek modorveszedelme: A "KÉZMŰVES -".
Már csak idő kérdése és lesz kézműves tenisznadrág, bácskai májas és kerékpár-kormánycsapágy is. Fel sem tudom sorolni, mennyi produktum - főleg kaja/pia - elé láttam odafércelve ezt a melléknevet az elmúlt időszakban. Kis lisztet, tojást és hagymát összekevernek, bevágják egy mobilkemencébe a batikolt ruhás kereskedők valami népünnepélyen, mindjárt rá lehet fércelni ezt az előtagot.
Az elkövetkezendő években a végtelen modoréhséget kihasználva bármit és kétszeres áron el lehet vele adni, ami elé odabiggyesztik. Azt is, amit a szó megjelenése előtt is kézzel csináltak, és azt is, amit most sem kézzel csinálnak. Értem én, van benne egy reneszánsz romantika, olyan Mátyás királyos, olyan emberi, olyan értékes, olyan tradícionális, nadehát nehogymár a palacsinta és a ribizli szörp is kézműves legyen, no meg a kerékpár. Ugyanis van már kézműves kerékpár is. Megint egy marhaság. Egy szó, aminek 1000 évig volt értelme, most három év alatt némi üzleti lehetőség reményében elvesszük tőle, és aztán bekerül a szótemetőbe. Az elkövetkezendő generációk alkotói kereshetnek majd más szót maguknak. Nem lesz egyszerű.
Ne tegyük már tönkre, vigyázzunk ennek a szép szónak az értelmére.
(Mert a végén még úgy jár, mint az egyik legdicsőségesebb és legszebb szavunk: a vállalkozó.)
