Kb egy évvel ezelőtt viccből beírtam a Facebookra, hogy "Nem tud valaki bal agyféltekés Excel tanfolyamot?", amin jól elszórakoztam magamban. Később aztán elkezdett motoszkálni bennem egy gondolott, miszerint ennek a fele sem tréfa... Ezt fejteném most ki néhány bekezdésben.

Megmondom őszintén, egy ideje nagyon foglalkoztat a jobb agyféltekés rajzolás, rajztanfolyamok kérdése. Sokáig nem értettem az egészet, nem voltam képes megérteni, mi történik, hogyan képesek ilyen csodálatos fejlődést elérni mindössze pár óra "agyformálás" és látásmód átgyúrás után.

Gyermekrajz. Hát nem csodálatos fejlődés 4 nap alatt? Valóban elképesztő.

Hogy ezt magyarázni tudjuk, idéznem kell egy jobb agyféltekés rajztanfolyamokat hirdető weboldalról:

Az agyféltekék működése

A bal agyféltekénk verbális és racionális sorozatokban gondolkodik, gondolatainkat számokra, szavakra, betűkre redukálja. A jobb agyféltekénk ezzel szemben nonverbális, ösztönös, mintákban, vagy képekben,„egészekben” gondolkodik,nem érti a lerövidítést, a számokat, szavakat, betűket sem.

A rajzoláshoz a közhiedelemmel ellentétben nincs szükség kézügyességre. Ha írni tudsz,rajzolni is tudsz. Bármennyire is furcsán hangzik, a rajzolni tudás titka a látásmódban rejlik.

A rajztanulás kulcsa, hogy olyan körülményeket kel teremteni,melyek hatására létrejön az információfeldolgozás egy másféle módja,melynek segítségével helyesen láthatunk, azaz a jobb agyféltekénket munkára bírjuk.

Ahhoz,hogy ez megtörténjen fontos, hogy olyan feladattal lássuk el az agyunkat, melynél a verbális,elemző bal agyfélteke háttérbe szorul. A tanfolyam alatt elsajátítható technikák segítségével megtanulható,hogyan hozzuk előtérbe a jobb, kreatív agyféltekénk működését.

Hát igen, gyakorlatilag ez a lényege. Kiemeltem a kulcsgondolatokat vastag betűvel. Úgy is megfogalmazzák egyes szakemberek, hogy a bal agyfélteke a fínom elemzés, a logika, az analízis, míg a jobb agyfélteke a totális élmény, a totális átélés, az egység látása, a szintézis. Döbbenetes dolog, hogy az embernek ennyire elkülönülnek az agyféltekéi, és a bal agyféltekét elnyomva, a jobb agyféltekét előre helyezve egy egészen más embert ismerhetünk meg, egészen más, új képességekkel és kifejezőerővel, ami növeli az önbizalmát, ráébred, hogy nagyon is jól tud valamit, amiről egész életében azt gondolta, hogy nem tudja. Egyszerű pedagógia és pszichológia, az alkotói folyamat ismerete, irányítása kell hozzá, és megtörténik a csoda. Valóban, és minden irónia nélkül mondom, hogy csoda! Az óvodás szinten rajzoló tinket és felnőtteket nem szabad megbélyegezni, hogy "fakezű", "nincs kézügyessége", mert mindőssze 4 nap kell, szeretet, szakértelem és a rajztanuló agyának ismerete, a csodálatos, és életreszóló végeredményhez. A legnagyobb csoda az, hogy ez a képesség ott van az emberben, és szaktudással, módszertani eszközökkel életre lehet hívni. Ha az ember befizet a tanfolyamra, életre is hívják, mert életre lehet hívni! 

Egy dolog azonban nem hagy nyugondi ezzel a támával kapcsolatban: Miért gondolják azt a legtöbben, miért fogalmaznak a sorok között úgy az ezzel foglalkozó írások, hogy az emberi lét "gyári beállítása" a bal agyfélteke? A csodálatos, és eddig ismeretlen, alvó zsenialitás előcsalogatása miért az elsődlegesen bal agyféltekével működők kiváltsága és sajátos előjoga? 

A kérdés az, hogy mi történik azokkal, akikben a default beállítás a jobb agyfélteke, és az a természetes világlátás, szemlélet.

Megmondom: Megbuktatják őket matekból, fizikából, kémiából, nem tanulhatnak tovább, és egy életre megbélyegzik őket a "buta gyerek" márkajelzéssel.

Bármennyire is furcsán hangzik, a rajzolni tudás titka a látásmódban rejlik.

A többismeretlenes egyenletek megoldása nem?

A rajztanulás kulcsa, hogy olyan körülményeket kel teremteni, melyek hatására létrejön az információfeldolgozás egy másféle módja, melynek segítségével helyesen láthatunk.

A matektanulás kulcsa vajon nem ez? 

Dehogynem. Viszont a pedagógusok egy jelentős része, aki büszkén tűzi ki az osztály falára a jó matekos diák jobb agyféltekés rajzát, magasról és a felismerhetetlenségig tesz arra a lehetőségre, hogy mellétűzhetné a kimagasló rajzos bal agyféltekés halmazelméleti megoldását is...  Mert hát egyszerűbb leírni őket, perifériára, skatulyába tenni, éveken át degradálni, mintsem "olyan körülményeket teremteni, melynek hatására..." Látásmód és szemlélet-megváltoztatás? Ugggyan már. Buta, lusta és kész, nem gyakorol, a matekot gyakorolni kell, a gyereknek lassú a felfogása, nem viszi semmire... Pedig csak 4 nap kellene hozzá, és talán más lehet az eredmény.

Több, mint 30 év nem volt elég nekem, hogy ezt a világlátási típusok körül kialakult oktatási diszkriminációt képes legyek megérteni. Hogy lehet az egyik oldalon büszkén álmélkodni a csodán, a másik oldalon pedig lehetőséget sem adni? Az átlagosan, vagy azalatt rajzoló gyereket jobb agyféltekés rajztanfolyamra viszik a szép rajzolás érdekében, mert arra van szüksége, nem pedig képzőművész tanárhoz, aki a jobb agyféltekés gyerekekre specializálódott. Ellenben az alkotó vagy előadóművészetekben jó, de matekból gyenge gyereket matektanárral korrepetáltatják, ami annyit ér, mint halottnak a csók, hiszen nem érti a gyerek agyát, nem képes a szemléletváltozást előidézni, ami eredményre vezethet. (Logikius ez?)

Sohasem felejtem el egy élményemet, ami a hetvenes/nyolcvanas évek fordulóján történt, kisiskolás koromban:

Korán kiderült, hogy az iskolatársaimhoz képest kimagasló rajzképességgel rendelkeztem, de valamiért a matematika nem ment. Egyszerűen nem tudtam értelmezni úgy, ahogy kellett volna, nem voltam képes részleteiben látni, és tanulmányaim során sokat kűzdöttem vele.

Egyszer matematika órán kihívtak felelni, hogy oldjak meg egy példát, de nem tudtam. Hozzákezdtem, de elakadtam, nem értettem, helyreküldtek, kaptam egy egyest, hiszen nem oldottam meg. Kihívtak egy nagyon jótanuló lányt, aki közismerten jó matekos volt, hogy oldja meg, megoldotta, kapott egy ötöst.

Kicsit később jött a rajzóra, ahol almát kellett rajzolni, amit mi hoztunk be és tettük ki a padra magunk elé. Én rövid idő alatt létrehoztam egy almát, ami messze meghaladta mindenki más almáját az osztályban, és kaptam rá egy ötöst. A jó matekos lány olyan almát volt képes rajzolni, mint én két éves koromban, és kapott rá ...  egy négyest.

Én szégyenkezve mentem haza, ő nem. 

Költőileg kérdezem a tapasztalt pedagógusokat, hogy miért van ez így? Lehetséges, hogy azért, mert nem mernek alulértékelni olyan teljesítményt, ami nem számosítható? És lehetséges, hogy ez azért van, mert a tanár is bal agyféltekés? Még a rajztanár is bal agyféltekés? Vagy mert az iskolai rajztanulmányok sajátos kiváltsága, hogy akkor is létre lehet hozni produktumot, ha az minősíthetetlen, (hiszen a totális antitálentum is képes telefirkálni a lapot, ami értelemszerűen nem lehet egyes, hiszen ott van a rajz) ellentétben a reál tárgyakkal, ahol értetlenség esetén kénytelen a gyerek üres lapot beadni, esetleg pár számmal az első sorban? És létezik ezekből kiindulva, hogy a magyar oktatási rendszer bal agyféltekés, és csak az olyan diákokat értékeli, azoknak ad komolyabb esélyt az életre, egzisztenciára, akik olyanok mint "ő"?

És létezik, hogy egy matematikai egyenlet megoldását komolyabb agyi és logikai teljesítménynek tartják, mint a kisgyermekkorban rajzolt, jól felismerhető portrét, ahol arányok, viszonyok, geometriai struktúrák, árnyalatok, vonalvastagságok, milliói állnak össze egybefüggő, egymásból következő, páratlan logikai és halmazrendszerekké? Létezik, hogy nem jut eszébe senkinek, hogy a jobb agyféltekés rajzoktatáshoz hasonló szemléletváltási módszerekkel jó reál teljesítményt hozzanak elő olyan diákokból, akiknek alap agyműködési orientációja születésüktől fogva, önhibájukon kívül a jobb agyfélteke?

Létezik. 

Csak a bal agyféltekések rendelkeznek azzal a szerencsés kiváltsággal, hogy egyes silánynak látszó, vagy valóban silány képességeiket, mint művészi érzék hiánya, az agyféltekére kenhetik. A jobb agyféltekés gyerekektől semmilyen mentséget nem fogad el a társadalom vagy a környezet, sőt megkövetelik, hogy a másik agyféltekéjét önerőből, szakszerű segítség nélkül indítsa be, hozza fel a bal agyféltekések szintjére, és ezt a sikertelen élet, és a "társadalom buta és haszontalan tagja" életérzés fenyegetettségével próbálják kizsarolni. Persze ez nem fog sikerülni, a gyerek önpusztító lesz, feladja - érthető módon - és talán soha nem fog kijönni ebből.  

Néhány nap és enyhe továbbképzés helyett, vagy pár szakember bevonása helyett marad az "Aki tudja ötös, aki nem tudja egyes". Elhiszem, hogy sokkal egyszerűbb.

Ha megtanulsz másképp látni, másképp gondolkodni, és kihasználni mindkét agyféltekédet, sokkal sikeresebb leszel a mindennapi problémák kezelésében is, legyen az szakmai,vagy személyes jellegű.

A legtöbb ember arról számol be, hogy a tanfolyam óta az életük gazdagabb lett,mert megtanultak jobban és többet látni a világból…

Hát igen... Persze a jobb agyféltekés rajzos ritkán lesz Munkácsi díjas, mint ahogy egy bal agyféltekés matekos sem lenne gyakran akadémikus, de talán megérne egy kísérletet vállvonogatás és tantervre hivatkozás helyett.

Több van egy gyerek agyában.